3. fejezet

Örülök, hogy tetszik a történet, és köszönöm a véleményeket :D Gyorsan összedobtam az új részt - bár szerintem nem a legjobb - ha már vannak, akik ennyire várják :D Csak nehogy hozzászokjatok a napi frisshez :P Jó olvasást!
Abellana

(Kristen)

      Ahogy haladt előre a nap, biztos voltam benne, hogy csak álmodtam az egészet, vagy csak képzelődtem. De mikor estefelé Ashley megjelent nálunk, arra gondoltam, hogy ez talán mégis a valóság. Még ha furcsa is.
      - Hangyányit változott a terv – csicseregte Ashley, amint beszálltam a kocsiba.
      - És ez mit is takar pontosan?
      - Háát... arra gondoltam tök buli lenne ha ma összehívnánk a fiúkat Robhoz, kicsit piálnánk, beszélgetnénk... szuper lesz, meglátod.
      - Szó. Sem. Lehet. Róla.
      - Oké, tudom, hogy mit gondolsz róluk, Kris. De ők tényleg nagyon jófejek.
      - Ezt nem értheted. Én nem tartozom közéjük... közétek!
      - Ez hülyeség – tiltakozott. - Tegnap mi... barátfélék lettünk. Ne hidd már azt, hogy ez valami sznob klub, ahova belépést lehet nyerni. Mi csak jó barátok vagyunk, és most már te is a barátom vagy.
      Elképedtem Ashley beszédétől. Ő és én mint barátok... huhh, elég szokatlan gondolat.
      - Figyelj, ez csak egy este – folytatta. - Szeretném ha az új barátom találkozna a régiekkel. Ennyi az egész.
      - Hát... rendben van. Ha ennyire akarod...
      Ashley elmosolyodott, majd sikerült további veszekedések nélkül eljutnunk Robék házáig. Eléggé vonakodtam, amit "fogvatartóm" is észrevett.
      - Jajj, ne legyél már nyuszi... Gyere, megígérem, hogy nem fogsz belehalni.
      - Köszi. Ígéretes – morogtam, de végül kiszálltam, hogy túlessek a mai estén. Ahogy beléptünk, az első amit meghallottunk, a fiúk nevetése volt. De egy különösen kihallatszott, én pedig felismertem: Kellan volt.
      Ashley rögtön befelé húzott, én pedig a lábaimat is ólomnak éreztem.
      - Azt hittük már nem is jöttök – mosolygott Jackson, mikor meglátott minket. Ő velünk szemben volt, de  Kellan és Rob is megfordultak, mikor rájöttek, hogy megérkeztünk.
      - Igen, Kris kicsit berezelt...
      - Kösz, Ashley, máris imádnivaló vagy...
      - Majd megszokod, mindig ilyen kedves – vigyorgott Kellan.
      A fiúk rögtön belénk diktálták a kötelező alkoholmennyiséget, habár figyelmezetettem Ashley-t, hogy most lehetőleg ne iggya félholtra magát. És egy idő után tényleg oldodótt a hangulat. Az sem zavart, hogy majdnem idegenek közt leiszom magam. Kellan és Jackson egyfolytában nevetettek, de Rob nem úgy tűnt, mint aki túlságosan barátkozni akarna. Na persze... sajnálom ha rangján alulinak tart.
      - Na jó... én kimegyek egy cigire – mondtam, miközben feltápászkodtam, hogy kimenjek a verandára.
      - Veled megyek – jelentette ki rögtön Rob, én pedig nem ellenkezhettem.
      Már gyújtottam volna meg a cigimet, csak hogy nem volt mivel...
      - Basszus, nincs nálam a gyújtóm...
      - Hagyd csak – kezdett el kotorászni Rob a zsebében. Közelebb jött hozzám, majd elém tartotta a lángot. Tekintetünk összetalálkozott ahogy meggyújtotta az ajkaim közt lévő szálat. Viszont nem tudtam belőle kiolvasni semmit, és ez összezavart. Legalább az ellenszenvet láttam volna rajta, amit odabent is éreztem... de a tekintete valami olyat tükrözött, amit nem tudtam volna megnevezni.
      - Örülök, hogy eljöttél – mondta mikor már eltávolodtunk egymástól. Jah, képzelem mennyire...
      - Tényleg? - kérdeztem gúnyolódva, de mintha észre sem vette volna.
      - Igen. Tudom, hogy mindenki Ashley-vel akar lógni, de valójában mindenki utálja azért, mert irigylik, pedig ha ismernék, tudnák, hogy nincs túl irigylésre méltó élete. Mások örömmel hagyták volna ott szenvedni tovább. Te pedig segítettél rajta.
      - Nem nagy dolog. És rájöttem, hogy félreismertem. Ő tényleg egy... klassz lány.
      Rob fürkésző arccal nézett rám, majd közelebb jött, én pedig pont akkor nyomtam el a cigimet. Az alkoholtól elég furcsa állapotban voltam, de még így is ledöbbentem, mikor egyik kezével az arcom felé nyúlt, és kisimított egy tincset az arcomból. Mielőtt azonban megszólalhatott volna...
      - Óh.. remélem nem zavartam meg semmit – nyitotta ki az ajtót Kellan. - Csak szólni akartam, hogy bejöhetnétek már, de ha...
      - Nem zavartál meg semmit – szakítottam félbe, majd elindultam befelé.

(Rob)

      Még pár pillanatig lefagyva álltam ott. Tudtam, hogy a végén úgysem csókoltam volna meg Kristent – féltem volna a reakciójától, hisz egész este inkább a barátaim társaságát preferálta - , de akkor is idegesített, hogy Kellan megzavart minket.
      Bementem, de közben csak Kristen arcára gondoltam, mikor olyan közel voltam hozzá, és arcával a láng fölé hajolt. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szép.
      Odabent már látszott Ashley-n, hogy ma is sikerült szépen leinnia magát. Felajánlottam nekik, hogy hazaviszem őket.
      - Nekem nincs kedvem hazamenniiii – nyafogott rögtön Ashley kómásan, Kristen vállára döntve.
      - Na jó, az lesz a legegyszerűbb ha Ashley-t is kirakod nálam – felelte Kristen, én pedig örömmel egyeztem bele. Hamarosan sikerült Ash-t betaszigálni a kocsiba, úgyhogy elindultunk Kristenék háza felé. Ott már a saját lábán botorkált el a ház felé, majd Kristen is követte volna, de megragadtam a karját.
      Látszott rajta, hogy meglepődött, de most nem törődtem ezzel, és végigsimítottam az arcán.
      - Rob... te ittál.
      - Én egy kortyot sem ittam – ellenkeztem, és ez igaz is volt.
      - Akkor... csak én képzelődök. De ne csináld ezt.
      - Mire gondolsz pontosan? - mosolyodtam el.
      - Erre – felelte, elhúzva kezemet az arcáról. - Gondolom majd... találkozunk.
      Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak meg akartam érinteni. De úgy tűnt, hogy én egyáltalán nem érdekeltem. Bosszúsan vettem ezt tudomásul, miközben bámultam ahogy Kristen is bemegy a házba. Bár követhettem volna...