12. fejezet

Íme a következő rész, egy picivel hosszabb mint az előző :D Köszönöm a kommenteket, remélem ide is érkezik bőven :D Jó olvasást...
Abellana

(Kristen)

      - Valami baj van? - kérdezte Rob, mikor meglátta az idegességemet. Hétfő reggel volt, és mi az iskola parkolójában voltunk, Rob kocsijában ülve.
      - Semmi – sóhajtottam fel, majd kiszálltam az autóból.
      - Attól félsz, hogy mit gondolnak majd mások? - firtatta tovább Rob, miközben ő is kiszállt.
      - Nem, én csak... nem is tudom. Ez a sok rosszindulatú, pletykás idióta...
      - Kris, ne aggódj emiatt. Ne foglalkozz velük, egy-két nap és már más lesz a téma. Tudod, hogy nem tennélek ki semmi rossznak – mondta, és közben odajött mellém, és végigsimított az arcomon.
      - Tudom... bocs, hogy kibuktam – feleltem lehajtott fejjel. Rob viszont felemelte az államat, hogy aztán egy csókkal nyugtasson meg.
      - Semmi gond, megértem.
      Rob megfogta a kezem, majd rám mosolygott, amit az enyhe idegességem ellenére viszonoztam, ezután pedig elindultunk a suli épületébe. Ilyenkor mindig sokan voltak a kapu előtt, a diákok csoportokban beszélgettek és nevetgéltek. Szerencsére nem tűntünk fel túl sok embernek, én pedig elkezdtem reménykedni, hogy mégsem lesz ez olyan nagy szám.
      A bejárat mellett Ash, Kellan és Jackson álldogáltak.
      - Lám-lám, megérkeztek a galambocskák – nevetett fel Kellan, ahogy meglátott minket. A többiek is elmosolyodtak, én pedig elpirultam a hirtelen jött figyelemtől. Rob viszont nem zavartatta magát, egy puszit nyomott a halántékomra. Ekkor még valaki csatlakozott hozzánk.
      - Ááh, látom végre együtt a szerelmes pár – vigyorgott Tom.
      - Már te is kezded? - néztem rá szigorúan, de a mosoly nem tudott letörlődni az arcomról, annyira boldog voltam.
      - Óh, Kris, fogalmad sincs mióta hallgatom már Rob szerelmes monológjait – felelte. Megint elpirultam egy cseppet, és Robra néztem, aki csak egy mosolyt küldött felém.
      Ashley közben másfelé nézelődött, és úgy tűnt, kiszúrt valamit vagy valakit, mert gyorsan csinosítgatni kezdte magát, majd anélkül, hogy ránk nézett volna, megszólalt:
      - Ömm... mennem kell srácok, majd találkozunk – mondta, majd elsietett. A tekintetünk követte az ő hirtelen távozását, és láttuk, hogy az útja egy szőke sráchoz vezet. Mind felismertük, Cam Gigandet volt, Ash egyik osztálytársa. Amin viszont meglepődtünk, az az volt, mikor egy csókot váltottak egymással. Ashley boldognak tűnt, mintha felhőkön úszott volna, Cam viszont eléggé nemtörődöm volt.
      Tom arcán harag és csalódottság tükröződött, majd gyorsan elkapta a tekintetét Ashley-ről.
      - Megyek órára – jelentette be morcosan, majd átvágott a diákok közt.
      - Hűű, nem is tudtam, hogy Ashley és Cam... - Jacksonnak nem kellett befejeznie a mondatot, tudtuk mire gondol.
      - Én meg azt, hogy Tom ennyire odavan Ashley-ért – mondta Kellan.
      - Miről beszélsz? - értetlenkedett Rob.
      - Ne mondd, hogy nem vetted észre! - feleltem Kellan helyett. - Tom teljesen kiborult, mikor meglátta Ash-t azzal a szépfiúval...
      - Szépfiúval?? Majd adok én neked szépfiút – színlelt teljes felháborodást Rob, majd szinte letámadott a csókjával. Mindketten felnevettünk, mikor elváltak ajkaink, és még az is kiment a fejünkből, hogy hány ember van körülöttünk. De Kellan és Jack csak vigyorogtak.
      Hamarosan bementünk órára, és mikor leültem Nikki mellé, megeresztett egy kaján vigyort felém. Mosolyogva a szememet forgattam, de tudtam, hogy örül a boldogságomnak.
      - Mennyire rossz a helyzet? - kérdeztem tőle suttogva az óra elején.
      - Nem olyan vészes, csak a fél suli tudja...
      Halkan felnyögtem, mire Nikki igyekezett megnyugtatni.
      - Nyugiii, minden oké. Na meg Ashley és Cam reggeli smárja is bejárta az iskolát már most.
      - Miért nem tudnak az emberek a saját életükkel foglalkozni?? - fakadtam ki. - Talán belehalnának, ha nem vetnék magukat éhes keselyűként a legfrissebb pletykára rögtön?
      - Ez van, ha velük vagy – felelte egy kicsit bosszúsan Nikki. És volt is bűntudatom amiatt, hogy kevesebbet vagyok vele mostanában. Az óra hátralévő részében nem beszéltünk erről, és utána együtt mentünk ki a teremből.
      - Szia, Kris! Szia Nikki! - ugrott elénk Ashley rögtön.
      - Öh... szia, Ashley – köszönt döbbenten Nikki. Neki Ash még mindig csak egy népszerű diák volt, nekem pedig már egy jó barátnő.
      - Arra gondoltam, hogy ma összehozhatnánk az egész csapatot... jót tenne mindannyiunknak egy kis szesz.
      - Ömm... Ash, hétfő van – jelentettem ki, mintha tök idiótának nézném.
      - Nem értem a problémát – értetlenkedett Ash.
      - Na jó, végül is miért ne... és mit is jelent az egész csapat?
      - Csak a szokásos, plusz hívhatnánk Tomot is, és te is jöhetnél Nikki ha ráérsz, én pedig hozom Camet.
      - Nekem megfelel – válaszolt Nikki még mindig megilletődve. Én is belementem, habár abban kételkedtem, hogy Tom is jönni akar majd. Sosem hittem, hogy érez valamit Ash iránt, de ma reggel tényleg nagyon furcsa volt. Gondolom nem akarja végignézni ahogy Cammel enyeleg...
      A következő órán Nikki csak a ma estéről csacsogott, emlékeztetett arra a péntekre, amikor Jackson bulijába készültünk. Amikor még teljesen más volt a véleményem jó pár emberről...
      A tanár is megunta Nikki állandó beszédét, és szégyenszemre - akárcsak egy óvodást – elültették. Jacksonnal kellett helyet cserélnie – aki történetesen Nikki plátói szerelmi tárgya, Kellan mellett ült -, és teljesen odavolt a gyönyörtől. A szünetben azt mesélte, hogy majdnem szívrohamot kapott nagy izgalmában, mikor Kellan kölcsön kért tőle egy tollat. Elmosolyodtam rajta, habár tudtam, hogy Nikki helyzetében én is így viselkednék.
      Suli után természetesen Rob vitt haza. Egyikünknek sem volt kedve különválni a másiktól, úgyhogy behívtam a házba. A szobámba mentünk, de először jó gyerekek módjára csak házit írtunk, ami valahogy átment abba, hogy az ágyon faltuk egymás ajkát.
      Eszembe jutott, hogy Rob vajon hányszor volt már ilyen helyzetben. Vajon hány lányt hódított meg azokkal az apró dolgokkal, amikkel engem is? Kicsit elkomorított ez a gondolat, és ezt Rob is észrevette.
      - Mi a baj? - kérdezte az arcomat simogatva.
      - Mindegy, csak eszembe jutott valami... - feleltem kerülve a tekintetét.
      - Kris, mondd el nyugodtan – emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek.
      - Csak felmerült bennem, hogy... szóval... neked mindig tud az összes barátnődről az egész suli. És... gondolom az összeset így vitted ágyba. - Nem volt a legfinomabb megfogalmazás, de így éreztem.
      - Micsoda?? - távolodott el tőlem egy kicsit Rob, hogy jobban a szemembe nézhessen. - Kristen, nekem nem ez a célom veled. Oké, elismerem, hogy mindenki tud az ex-barátnőimről. De ők nem jelentettek semmit, te más vagy.
      - Szóval őket nem vitted el a titkos helyedre és nem lepted meg őket romantikus vacsorával...?
      - Nem, dehogy. Tudom, hogy mit gondolsz rólam, Kristen – sóhajtott Rob, miközben felült. - Bevallom, náluk sosem éreztem, hogy meg akarom nyerni a bizalmukat, vagy akár a szívüket. Csak eszetlenül az ágyamba cipeltem őket, főként Ash buta, szőke cicababáit...
      Fájt ezt hallani, de Rob folytatta.
      - Kristen, hidd el, hogy sze...
      - Igen?? - néztem rá kérdőn, mikor nem folytatta a mondatot.
      - Mindegy, hagyjuk – sóhajtott lemondóan. - Indulunk?
      Megszeppenve bólintottam, miközben még mindig az járt a fejemben, hogy vajon mit akart mondani Rob.

(Rob)

      Megdöbbentem, mikor Kris azt hitte, hogy csak azért kell nekem, hogy ágyba cipeljem. Kétségtelenül úgy is hatással volt rám, de ő volt az egyedüli, aki a szívemet is meghódította. Kis híján ki is mondtam neki, hogy szeretem, de észbe kaptam. Ő biztosan nem érez így irántam, és nem akartam koppanni.
      Elindultunk abba a pub-ba, ahova Ash hívott minket, de az út közben nem igazán beszélgettünk. Nem akartam haragban lenni Kristennel, vagy ilyesmi, úgyhogy mielőtt kiszállhatott volna a kocsiból, visszahúztam.
      - Kris, komolyan gondoltam amit mondtam – néztem rá komoly tekintettel.
      - Tudom – felelte, majd egy csókért hajolt felém. - Én pedig sajnálom, hogy már megint kiakadtam egy hülyeségen.
      - Teljesen igazad volt – feleltem, és így is éreztem. Egy utolsó csók után kiszálltunk a kocsiból, még nem is sejtve, hogy mi vár ránk ma este.