2011. szeptember 11., vasárnap

39. fejezet

Ez is elérkezett: az utolsó rész. A végére írtam néhány dolgot. Jó olvasást, utoljára :)
Abellana

(
Kristen)

     
Miközben hazafelé tartottunk Ashley-től és Tomtól, Rob gyanúsan szótlan volt. Fogalmam sincs mi járhatott a fejében, még az is eszembe jutott, hogy az eljegyzés híre emlékeztette őt a saját meghiúsult esküvőjére, és talán megbánta a dolgot. Mikor viszont hazaértünk, kiderült min gondolkodott ennyire és egyáltalán nem erre számítottam.
      - Kris... van valami amit nem mondasz el? - nézett a szemembe.
      - Ezt hogy érted? - kérdeztem meglepődötten. Volt egyvalami, de arról ő biztosan nem tudhat... vagy legalábbis azt hiszem.
      - Mikor megérkeztünk Ashley azt kérdezte, hogy elmondtad-e már nekem, mire te megráztad a fejed. Tehát... titkolsz valamit.
      Óh, szóval észrevette. Felsóhajtottam.
      - Nézd, Rob... tényleg van valami, amit nem mondtam el. De csak azért, mert féltem, hogy mi lesz majd, hogy ez újból véget vet a kapcsolatunknak és azt nem élném túl.
      - Kristen, nem hagyom, hogy bármi is keresztbe tegyen nekünk. Megígérem, hogy bármi baj van, azt mndig megfogjuk oldani – mondta, miközben közelebb jött hozzám és kezei közé vette az arcomat. Láttam a szemében azt a szenvedélyt, ami azt jelezte, hogy tényleg mindent megtenne értem.
      - Az a helyzet, hogy pár hónapja leszerződtem egy filmre – kezdtem. - És hat hétig Londonban fogunk forgatni. Nem kérhetem, hogy gyere velem, de nem bírnám ki nélküled épp most, mikor újra rendben van minden. Nem tudom, mit tegyek.
      Rob megkönnyebbülten elmosolyodott, mintha rosszabbra számított volna. Viszont szerintem ez épp elég rossz volt. Nem akartam a fél életem külön tölteni tőle.
      - Kris... - szólalt meg végtelenül gyengéden Rob. - Ezután az öt év után én a világ végére is követnélek.
      A szavaitól könnyek szöktek a szemembe, amiket ő rögtön le is csókolt, majd ajkaink kezdtek varázslatos játékba egymással. Ebben a pillanatban nem is lehettem volna boldogabb...

***

      Reggel az ajtó kopogására ébredtem. Rob még édesen szuszogott mellettem, valószínűleg egy atombomba sem keltette volna fel. Az órára nézve rájöttem, hogy kicsit sokáig aludtunk, mivel délelőtt tizenegy volt.
      Kómás fejjel vánszorogtam az ajtó felé és kicsit meglepődtem mikor megláttam az érkezetteket. Mielőtt bármit is reagálhattam volna, Jamie nekifutásból letámadott és elkezdett ölelgetni, amilyen álmos voltam, fel is borított volna, ha nem kapaszkodok az ajtóba.
      - Oh, sajnálom. Azt hittem már ébren vagytok – nézett rám bocsánatkérően Nikki.
      - Hagyd csak, épp ideje volt felkelni – legyintettem. - Mi járatban?
      - Oké, figyelj. Tudom, hogy ez irtó pofátlan, de te vagy az utolsó reményem. Ashleyék elutaztak Tom szüleihez, Kellant nem tudom elérni és valamiért Emmát sem. Viszont sürgősen behívtak a munkahelyemre és oda nem vihetem magammal Jamie-t. Nem hagyhatnám itt pár órára? - kérdezte kétségbeesetten Nikki.
      - Dehogynem, persze! - mondtam vidáman. - Jól megleszünk Jamie-vel.
      - Ugye Robnak sem lesz gond?
      - Ugyan dehogy, ő is imádja a fiadat, tudod jól.
      - Jaj Kristen, annyira rendes tőled, köszönöm – ölelt meg Nikki sietősen, majd elbúcsúztunk és ő elindult dolgozni.
      - Anya nekem sosem engedi, hogy idáig aludjak – jegyezte meg Jamie. - Te miért aludtál még Kristen?
      Nesze nekem, a gyermeki kíváncsiság. Mit válaszolhatnék erre? "Azért kicsim, mert Rob bácsikád eléggé lefoglalt az éjszaka és nem sok idő jutott alvásra."
      - Hát, ilyen a te Kristen nénikéd, egyfolytában csak aludna... - tértem ki a válaszadás elől. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Rob is kitalált a hálószobából.
      - Kris, ki volt... óh, Jamie! Végre megunt az anyád és elajándékozott nekünk?
      - Ne mondj már neki ilyet! - néztem rá kikerekedett szemekkel. De Jamie csak nevetett. - Nikkinek dolgoznia kell és Kellant nem tudta elérni, úgyhogy azt mondtam egy pár óráig vigyázni fogunk rá – böktem a fejemmel a kisfiú felé.
      - Rendben, jól fogunk szórakozni – mondta Rob izgatottan.
      - Jamie kicsim, nem kérsz valamit enni? - kérdeztem, mire Jamie bőszen bólogatott. Naná, felesleges kérdés volt, az apja étvágyát örökölte, egyfolytában enni tudott volna. - Jól van, lássuk csak... - motyogtam ahogy kinyitottam a hűtőt. És egyúttal azt is tapasztaltam, hogy sem én, sem Rob nem voltunk vásárolni.
      - Óh, kár – jelent meg mögöttem Rob, végigtekintve az üres hűtőszekrényen. - Pedig én is pótoltam volna az éjszaka elveszett energiát.
      Döbbenten ránéztem, de ő csak vigyorgott. Azért Jamie előtt mégsem kéne célozgatnia...
      - Remek, akkor irány vásárolni – jelentettem be sóhajtva. Az egyik közeli szupermarket felé vettük az irányt, Jamie persze rögtön bele akart ülni a bevásárlókocsiba. Nagyon jól elszórakoztak Robbal, és tény, hogy nőként ez eléggé imponált nekem. Hiszen Rob csodálatosan bánt a kisfiúval. Biztosan fantasztikus apa lenne.
      Az elkalandozásomból akkor ocsúdtam fel, mikor megláttam a ránk irányuló fényképezőgépeket. Remek... már látom a holnapi címlapokat. "Kristen Stewart és filmbeli partnere szakítottak? Kicsoda a titokzatos férfi és kisfiú?" Fogadok még azt is a nyakamba varrják, hogy van egy eltitkolt gyerekem, Rob meg a szeretőm...
      Próbáltam nem bosszankodni a kis baki miatt, miközben hazafelé tartottunk a megpakolt szatyrokkal. Mikor hazaértünk, kötelességtudóan megetettem a két hímet, majd Jamie beült valami mesefilmet nézni.       Robbal máris kifáradtunk, ezek után még jobban tiszteltem Nikki-t, elképesztő munka volt neki felnevelni ezt a remek kissrácot.
      - Hát nem lenne jó...? - kérdezte Rob, miközben Jamie-t figyeltük.
      - Mire gondolsz? - értetlenkedtem.
      - Egy ilyen belevaló gyerek. - Rob szavaitól kiköptem a teát amit épp iszogattam. - Te még sosem gondoltál rá? - kérdezte meglepődötten.
      - Hát, nem is tudom – vallottam be őszintén. - Mikor együtt voltunk, még túl fiatal voltam ahhoz, hogy ezen gondolkodjak, utána pedig... örültem, hogy valahogy túlélem. Sosem gondoltam rá, hogy más férfi gyerekének az anyja legyek – vontam vállat. Rob elmosolyodott és megsimogatta az arcom.
      - Én személy szerint imádnám, ha lenne egy kisbabánk.
      Elmosolyodtam és egy apró csókot nyomtam az ajkaira. - Én is – suttogtam, majd még egy csókot váltottunk.

***

      Másnap délután be kellett ugranom a stúdióba és elhozni a filmemhez a forgatókönyvet. Viszont mikor visszafelé tartottam a kocsimhoz, beleütköztem valakibe, annyira belemélyedtem a lapozgatásába.
      - Oh, elnézé... Mike... - néztem rá döbbenten, mire ő csak szomorkásan elmosolyodott.
      - Szervusz, Kristen.
      - Hű, szia... nem igazán számítottam itt rád – dadogtam.
      - A következő filmem rendezőjével van egy megbeszélésem. Ahogy látom te pedig újra beleveted magad a munkába.
      - Hát, igen...
      Egy darabig csendben álldogáltunk, ami elég kínos volt, tekintve, hogy a szakításunk óta nem beszéltünk.
      - Hallottam róla, hogy jól alakultak a dolgaid – mosolygott rám Mike. - Nagyon örülök a boldogságodnak, Kristen. Megérdemled.
      - Honnan tudod...? - kérdeztem elpirulva, mire Mike felnevetett.
      - Hát, azok az átkozott paparazzik mindenhol ott vannak, nem igaz? Láttam a képeket, amin Jamie-vel vagytok. Szóval... ő lenne az a bizonyos Rob.
      - Igen, ő az – suttogtam.
      - Szerencsés fickó, remélem ezt ő is tudja – nézett a szemembe.
      - Figyelj, Mike, én annyira sajnálok mindent... - kezdtem, de ő félbeszakított.
      - Ne aggódj emiatt, Kris. Tényleg örülök neked és nekünk úgy tűnik nem jöhettek össze a dolgok. Nem én voltam neked az igazi – sóhajtotta.
      - Te is megtalálod majd egyszer – bizonygattam.
      - Tudom, hogy úgy lesz – bólintott mosolyogva. Egy utolsó pillantással visszaemlékeztünk az együtt töltött éveinkre, de csak ennyi nosztalgiát engedtünk magunknak. Elköszöntem Mike-tól, és fogalmam sem volt róla, hogy látom-e még valaha...
      Mikor hazaértem, már besötétedett. Be sem léphettem az ajtón, ugyanis Rob rögtön kifelé terelt onnan.
      - Te meg mit művelsz? - kérdeztem meglepődötten.
      - Van egy meglepetésem – mosolygott rám Rob. - És ne kérdezősködj, mert úgysem húzol ki belőlem semmit!
      Nem értettem ezt a titkolózást, de bíztam Robban, csak tudja mit csinál... Megragadta a kezemet és lefelé húzott, egészen a parkolóig, ahol beültünk a kocsiba. A forgatókönyv még mindig a kezemben volt, úgyhogy ledobtam, Rob pedig elindította a kocsit.
      - Szóval... nem is találgathatok hova megyünk? - kérdeztem.
      - Úgysem találnád ki – vigyorgott rám. Sajnos ezt készségesen elhittem, úgyhogy nem faggattam őt az út hátralévő részében. Mikor viszont megérkeztünk, Rob kivett egy pezsgőt és két poharat, ha pedig ez sem lett volna eléggé meglepő, a hely ahol voltunk... a középiskolánk volt. A hely, ahol megismerkedtünk és ahol elkezdtünk járni.
      - Mit csinálunk itt? - kérdeztem, de Rob nem válaszolt. Helyette a kerítéshez ment, a kezembe nyomta a pezsgőt és a poharakat, majd nemes egyszerűséggel átlendült az alacsony kerítésen. Döbbenten figyeltem, mire ő átvette tőlem a kezemben lévő dolgokat és lerakta a földre.
      - Gyere!
      - Micsoda? Szoknyában vagyok, biztos, hogy nem mászok át ezen a cuccon, felejtsd el! - tiltakoztam, de ez nem érdekelte Robot. Fogta magát, és átemelt engem is. - Oké, mi a fene folyik itt? - kíváncsiskodtam, mire ő csak elmosolyodott, fogta a pezsgőt és a két poharat, a másik kezét pedig összefonta az enyémmel. Befelé húzott az udvarban, mígnem elértük a suli háta mögött lévő kosárpályának a közepét. Rob a kezembe nyomta az egyik poharat, majd pezsgőt töltött mindkettőnknek.
      - Szóval betörtünk az iskolánkba – állapítottam meg. - Mi a következő? Autós üldözés?
Rob felnevetett és megcsókolt.
      - Koccintsunk arra, hogy együtt élünk boldogan és hogy csak ez számít – mondta mosolyogva, és így is tettünk. Miközben a pezsgőt iszogattunk, elnosztalgiáztunk a régi időkről, mikor még a középiskola volt a legnagyobb problémánk. Mikor kiürültek a poharaink, Rob letette őket a földre és újra felém fordult.
      - Kristen... az, hogy megismertelek, a legjobb dolog volt az életemben. És bármennyire is messze voltunk egymástól, sohasem gyengült a szerelmünk. Ha te velem vagy, már akkor tökéletes minden. - Könnyek szöktek a szemembe, mikor Rob a zsebébe nyúlt és kivett egy apró, fekete dobozt. - Megtisztelnél azzal, ha hozzám jönnél feleségül.
      Kinyitotta a dobozkát, amiben egy gyönyörű gyémántgyűrű lapult. Izgatottan várta a válaszomat, én pedig felzokogtam... a boldogságtól.
      - Persze, hogy hozzád megyek – suttogtam, mire Rob egy csodás, szenvedélyes és szerelmes csókkal ajándékozott meg. Percekig öleltük így egymást, majd mikor eltávolodtunk, az ujjamra húzta a varázslatos gyűrűt.
      - Nagyon szeretlek... - mondtam halkan.
      - Én is téged. Örökké...

-------------

Igen, több mint egy hónap kimaradás után összehoztam az utolsó fejezetet. Nagyon szerettem ezt a történetet írni, bár az utolsó fejezeteknél már alábbhagyott a lelkesedésem és ez meg is látszott. De végül meglett a mindenki által elvárt happy end :) Örülnék a véleményeknek, remélem megtiszteltek velük. Az írást nem hagyom abba, a Two Strangers folytatódik, ott megtaláltok. Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket a hónapok alatt, mindig nagyon jó volt olvasni őket. :)
Abellana

7 megjegyzés:

  1. Szia!
    Fantasztikus lett:D Olyan jó hogy boldogok együtt:D még jó lett volna olvasni hogy közös gyerekük lett:D de így is csodás volt:D Imádtam ezt a történtet :D
    Netty

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nagyon jó befejezés a történetnek!
    De azért kíváncsi lettem volna, hogy mi lesz Nikkivel meg Kellannal és a kis Jamievel. Ebből akár még egy teljesen különálló történetet is lehetne csinálni, na mindegy.
    Rob végre megkérte a kezét :D Szerintem már rég megkellet volna tennie, de jobb későn mint soha! :D
    Nagyon jó történet volt, ez is és remélem lesz még egy pár!
    Sok sikert, a sulihoz és az íráshoz is!
    puszi

    VálaszTörlés
  3. Méltó befejezése lett ennek a törinek!Fantasztikusan írsz,reméljük még sokáig!
    köszi
    szia
    a.n

    VálaszTörlés
  4. Szerettenm ezt a törid,és már nagyon vártam,hogy az utolsó fejezetet is megírd.Nagyon aranyosak voltak,és a vége igazán romantikusra sikerült!De nagyon tetszett a jamies rész is...Jó volt olvasni!Köszi!
    csao dona

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon tetszett a befejezés, és maga az egész töri is! Egyszerűen imádtam olvasni! Köszönet az élményért! :)
    Puszi: Reni :)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nagyon jó utolsó fejezet lett.
    Aranyosak voltak Jamie-vel. Jót mosolyogtam, mikor Kris kiköpte a teát a Rob által feltett kérdésre.
    Jó ötlet volt Robtól, hogy pont a megismerkedésük helyén kérte meg Kris kezét.
    Ágika

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Őszintén szólva, én 2 napja bukkantam rá erre a történetre, és belemerültem az olvasásába... Nagyon tetszik ahogy- és amiről írsz! Én akármeddig el tudnám még olvasgatni az írásaidat!
    Csak így tovább, és sok sikert a továbbiakban! Remélem még olvashatok tőled!

    VálaszTörlés