18. fejezet

Máris itt a következő rész :) Jó olvasást, és írjatok sok-sok hosszú véleményt :D
Abellana

(Kristen)

      Másnap reggel arra ébredtem, hogy Rob csókokkal borítja be fedetlen vállamat és hátamat. Együtt töltöttük az éjszakát, és habár semmi újdonság nem történt közöttünk, csodás érzés volt mellette ébredni. Szívesen tettettem volna még az alvást, de az arcomra akaratlanul is mosoly kúszott.
      - Jó reggelt – suttogta Rob a fülembe, majd a nyakamat is apró puszikkal kényeztette.
      - Mmm... neked is – motyogtam.
      - Még reggel is gyönyörű vagy – mondta halkan, miközben kezei a testemen kalandoztak.
      - Bolond vagy – nevettem fel, majd magamhoz húztam egy csók erejéig. Nyelvünk édes táncot lejtett, Rob egyik keze pedig a derekam alját – vagy inkább a fenekemet – cirógatta, én pedig éreztem, hogy megint elönt a vágy iránta.
      Kikászálódtam az ágyból, és Robot is magammal húztam. Ajkai újabb és újabb csókokba csábították az enyémeket miközben a fürdőszoba felé tereltem magunkat. Rob kajánul elvigyorodott, mikor rájött, hogy mit tervezek.
      Készségesen jött be velem a zuhany alá, és egy pillanatra sem vette le a kezét – és a száját – rólam. Langyos víz záporozott a testünkre, miközben forró csókot váltottunk. A karjaimat Rob nyaka köré fontam, így próbálva minél közelebb húzni magamhoz. Egyáltalán nem tiltakozott, sőt, ő is szorosan magához ölelt.
      Egyik keze a hátamat simogatta fel-alá, míg a másik a melleimet kényeztette. Egyre lejjebb merészkedett a testemen, mígnem megállapodott a combomon, és azt kezdte el cirógatni. Jóleső biszergés futott rajtam végig, egyik kezem erősen markolta Rob vállát, mikor a vágy hullámai megrohamoztak.
      Nem tétlenkedett sokat, feljebb vezette a kezét, és elérte vágyaim központját. Eltűntette bennem két ujját is, mire akaratlanul is beleharaptam Rob ajkába. Ez csak még jobban beindította, és sebesen sodort tovább az élvezetek felé.
      A zuhanykabin megtelt párával, a mellkasomból nyögések és zihálások törtek fel. Rob a nyakamat kényeztette csókokkal, miközben egyre közelebb értem a gyönyörhöz. Az üvegfalak visszaverték hangos sikolyomat, mikor elértem a csúcs legfölsőbb szintjét, és szerencsém volt, hogy Rob megtartott, különben a lábaim cserben hagytak volna.
      Szenvedélyes csókkal köszöntem meg az előbbieket, de a kezeim már előrébb jártak – pontosabban lefelé vándoroltak a mellkasán. Kicsit izgultam a tapasztalatlanságom miatt – megint - , szerettem volna viszonozni azt a csodás érzést amit ő nekem nyújtott.
      Rekedt nyögés szakadt fel belőle, mikor ujjaim merev vágya köré fontam. Boldogan hallgattam sóhajait, miközben mozgatni kezdtem a kezem rajta. Ajkaink is vad csókban találkoztak újra, Rob keze pedig a combomat markolta, egyáltalán nem fájóan, hanem kéjesen, és belőlem is felszakadt egy apró nyögés.
      Éreztem, hogy egyre közelebb kerül a végső eksztázishoz, és nem sokkal később ez be is igazolódott. Fantasztikus érzés volt, hogy ezt én váltottam ki belőle, és egy lassú, gyengéd csókkal koronáztuk meg a közös zuhanyt.
      - Szeretlek – suttogta Rob pár centire az ajkaimtól. - Fogalmad sincs mennyire.
      A szívem felgyorsult, a boldogságom az egekig szökött, ebben a pillanatban teljesnek éreztem magam.
      - Én is szeretlek – viszonoztam a vallomását teljes szívemből.

(Rob)

      Már dél körül járhatott, mikor hazaértem. Anyám rögtön elvigyorodott, amint meglátott. Tudtam, hogy mi az oka, gondolom fülig ért a szám, hisz elképzelhetetlenül boldog voltam.
      - Hát te meg merre jártál az éjszaka? - kérdezte az anyám mindentudó mosollyal az arcán.
      - Én csak...
      - Ne is mondd – nevetett fel. - Gondolom Kristennél.
      Nem válaszoltam, jól tudta, hogy igaza van. Mosolyogva ültem le az egyik székre a konyhában, míg anyám az ebéd körül szorgoskodott.
      - Remek lánynak tűnik – folytatta.
      - Az is – feleltem egyszerűen.
      - Jajj, fiam... remélem nem fogod megbántani őt. Ő tényleg kedvesnek tűnik... különlegesnek. Ő az első barátnőd, akit hajlandó voltál hazahozni.
      - Hidd el, nem tennék semmi olyat ami a legkevésbé is bánthatná Kristen-t. Ő tényleg más.
      Anyám elmosolyodott.
      - Szóval jól gondolom, hogy ez... szerelem?
      - Igen... – feleltem boldog mosollyal az arcomon, mire anyám felém pördült, és olyan arcot vágott, hogy azt hittem elsírja magát. Ehelyett odajött hozzám és megölelt.
      - El se hiszed, milyen boldog vagyok – dünnyögte. Felnevettem. Na jah... anyák.
      - Erről jut eszembe, meg akartam kérdezni valamit.
      - Mondd csak nyugodtan.
      Már nyitottam volna a számat, de ekkor Lizzy szaladt be a konyhába.
      - Jééé, ki szándékozott hazatalálni? Melyik csajodnál voltál? - nézett rám gúnyosan.
      - Fogd be!
      Az anyánk bele se szólt a kis vitánkba, ennyi év alatt megszokta, hogy a gyerekei állandóan civakodnak.
      - Liz, kérlek... Rob éppen kérdezni szeretett volna valamit.
      - Igen, szóval... - megköszörültem a torkom – lehet, hogy már említettem, hogy Kris anyja mindig távol van a munkája miatt, az apja pedig New York-ban él. Mit szólnál ha karácsonykor...
      - Oh, nyugodtan! - kiáltott fel rögtön az anyám. - Biztos remek lesz.
      - Szóval nem bánod?
      - Dehogyis, hiszen mostmár Kristen is része az életednek.
      - Na várjunk csak, te hazahozol egy lányt? Karácsonyra?? Egy igazi lányt?? - nézett rám Lizzy úgy, mint egy komplett őrültre.
      - És akkor mi van?
      - Ohh, az én öcsikém tényleg kezd felnőni... - sóhajtott fel színpadiasan, majd megborzolta a hajam és kiment a konyhából. Még elmorogtam egy "idiótát", majd én is felmentem átöltözni.
      Pár órával később csengetettek, én pedig anyám előtt értem oda ajtót nyitni.
      - Ááh, Ashley! Szia...
      - Szia... - nézett rám gyanakodva Ash. - Szóval, miért is hívtál?
      - Hát, tudod... barátok vagyunk meg minden. Gondoltam, miért is ne?
      - Ki más jön még?
      - Hát, öö... Kris.
      - Azt akarod, hogy én tartsam nektek a gyertyát vagy mi van? - gúnyolódott Ashley.
      - Nagyon vicces. Már át se hívhatom egy jó barátomat és a barátnőmet egy időben? - Eléggé átlátszó volt a dolog, de nem hiszem, hogy Ash sejtette, amit kiterveltünk. Már nyitotta volna a száját, hogy feleljen, de áldottam a csengőt, mikor újból megszólalt.
      Kristen állt az ajtóban, aki gyorsan nyomott egy csókot a számra, majd bement és Ashley-t is megölelte.
      - Na jó srácok, mi folyik itt? - járatta köztünk a tekintetét Ash idegesen. - Nem tetszik ez nekem. Mi ez a sok... lelkesedés?
      Ekkor már a nappaliban voltunk, Ashley leült velünk szemben, mi pedig az ajtónak háttal, így csak a drága barátnőnk reakcióját láttuk, mikor felfedezte, hogy valaki áll az ajtóban. Ezek szerint Ő is megérkezett...
      - Milyen pontos voltál, Tom... - nézett hátra Kristen mosolyogva. A válasz egy gyilkos pillantás volt, amit persze én nem néztem jó szemmel.
      - Tom... szia... - makogta megrökönyödve Ashley. Szép kis szombat délutánnak nézünk elébe...

(Ashley)

      Nem akartam elhinni, hogy a hátam mögött Rob és Kris elkezdtek szervezkedni. Persze mikor ők voltak "alakulóban", én is ezt tettem, de az más. Azt hiszem most a fagyi visszanyalt...
      A következő órában próbálták oldani a hangulatot, ami részben sikerült is, de én és Tom nem sok szót váltottunk, és tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem hagyhatom, hogy a barátságunk tönkremenjen...
      - Bocs srácok, de kimehetnénk Tommal egy percre? - kérdeztem. Kris és Rob meglepődve egymásra néztek, de rábólintottak. Még Tom is csodálkozónak tűnt, mikor kivezettem Robék verandájára.
      - Tom... el akartam mondani, hogy... tudok róla – habogtam. Lefagyva pillantott rám, majd egy kis idő után megszólalt.
      - Gondolom a csók után rájöttél – mondta lehajtott fejjel.
      - Igazából... eléggé össze voltam zavarodva. Lényegében Kris vezetett rá a dologra.
      - És most közölni akarod, hogy ne tegyük tönkre a barátságunkat – mondta egy kis bánatos mosollyal.
      - Hát én igazából...
      - Csak egy valamit nem értek, Ashley! Eddig se voltunk a legjobb barátok, és ez amúgy is egy szar indok. Megértem ha te nem akarod ezt, csak azt kérem, hogy ne hazudj a szemembe.
      - Tom, nem erről van szó! Tényleg nagyon össze vagyok zavarodva. Fogalmam sincs mit érzek. Pláne miután Cam... szóval érted. Most egy ideig nem akarok a fiúkra gondolni. De tényleg nem akarlak elveszíteni, te álltál ki mellettem a legjobban ezalatt az időszak alatt. Fontos vagy nekem, Tom.
      Rám nézett, de sokáig nem szólt semmit. Féltem attól, hogy mit fog mondani, hisz én őszintén nem akartam őt elveszíteni. És az érzelmeimmel sem voltam tisztában...
      - Tudod mit, Ashley? Ne aggódj miattam. Megértettem.
      Tiltakozni szerettem volna, elmondani, hogy tényleg nem úgy van, ahogy gondolja. De ő bement. Felsóhajtottam, és magam sem tudom hogy mitől, de a szívem összeszorult.

17. fejezet

Íme egy jó kis nyálas, romantikus fejezet :D Habár rövidebb lett, mint szerettem volna, de remélem nincs harag ;) Jó olvasást...
Abellana

(Kristen)

      Este már elég jó kedvem volt. Örültem, hogy holnap végre lezárjuk ezt a borzalmas hetet, habár sejtettem, hogy itt még nincs vége a bonyodalmaknak...
      Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Még bele se szóltam, de Ashley máris pánikolva hadart:
      - Nem fogod elhinni, megcsókolt!! Csak úgy... bármilyen figyelmeztetés nélkül... és utána hozzám se szólt!!
      - Ömm.. szia neked is – köszöntem gúnyosan.
      - Hát nem érted, Kristen? Már semmiben sem vagyok biztos...
      - Na jó, tisztázzuk. Ki csókolt meg... és mi történt?
      - Ma suli után beszélni akartam Tommal. De teljesen bunkó volt, mintha... nem is tudom, mintha megbántottam volna valamivel. Azt mondta, hogy engem úgyse érdekelnek a gondjai, meg hogy nem értek semmit. Erre egyszer csak... megcsókolt. Én meg viszonoztam, és... basszus, Kris, most komolyan elvárja, hogy ebből értsek is valamit? - sóhajtott fel.
      - Háááát nem tudom, Ash... még csak ötleted sincs, hogy miért csókol meg egy srác és miért haragszik rád miután összefekszel a suli egyik izomagyújával...?
      Ashley nem válaszolt. Szinte hallottam, ahogy az agyában kattan valami.
      - Neeeem, az nem lehet.
      - Pedig szerintem lehet – feleltem mosolyogva.
      Ash enyhe sokkot kapott a felismeréstől, és még próbálta bizonygatni magának, hogy ez nem lehet igaz. Engem szinte már ki is hagyott a beszélgetésből, úgyhogy inkább letettem a telefont, és elmentem aludni...
      Reggel magamra sem ismerve rohantam lefelé a lépcsőn. A reggeleim fénypontja volt, mikor először láttam meg Robot, aki csakis rám vár. Mikor pedig meglát, egy mosoly terül szét az arcán. Néha el sem tudtam hinni, hogy ez tényleg velem történik.
      Mikor kiléptem az ajtón, megvillantotta féloldalas mosolyát, amitől mindig elolvadtam. Rögtön a nyakába vetettem magam és csókot követeltem, mire ő felnevetett.
      - Te is hiányoztál nekem bébi – felelte Rob a "kirohanásomra", még mindig nevetve.
      - Szeretlek – bukott ki belőlem hirtelen. Rob arca egy kicsit megkomolyodott, de még mindig mosolyogva végigsimított az arcomon, majd viszonozta a vallomást.
      - Én is szeretlek.
      Egy utolsó csók után elindultunk az iskolába. Mikor odaértünk, Nikki, Jackson és Ash a parkolóban beszélgettek és mi is csatlakoztunk hozzájuk.
      - Épp jókor – mondta Jackson – éppen Ashley szerelmi életét tárgyaltuk.
      - Áááh, szóval már ők is tudják – néztem Ashley-re. Nem hittem, hogy a fiúknak is elmondja majd a tegnapi csók-dolgot.
      - Mit tudnak? - nézett rajtunk körbe Rob.
      - Tegnap suli után... Tom megcsókolt – felelte Ashley egy kicsit elpirulva.
      - Ideje volt már...
      - Várj! Ti mind tudtátok? Én voltam az egyetlen vak, akinek még csak fel sem tűnt ez az egész? - kérdezte Ashley. Inkább egyikünk sem felelt neki. Ekkor egy szőke lány sétált el közvetlenül mellettünk, én pedig felismertem. Nem sokkal ezelőtt még ő is Ashley "udvarhölgyei" közé tartozott.
      - Szia, Rob – nézett az említett szemébe és közben mosolyogva az ajkába harapott, majd rá kacsintott. Mintha mi többiek ott sem lettünk volna, Robot bámulta szemérmetlenül, majd bement a suliba. Az egész ruhája kb fele akkora volt mint az én felsőm.
      - Ööö... képzelődök, vagy ez a ribi rádkacsintott? - kérdeztem idegesen.
      - Ne törődj vele Kris, csak egy hülye lotyó... - legyintett Ashley.
      - Héé – emelte fel Rob az államat, hogy ránézzek – nem tudna ennél is kevésbé érdekelni egy ilyen kis olcsó liba...
      Egy apró csókot nyomott az ajkaimra, én pedig egyelőre megelégedtem ennyivel, de a biztonság kedvéért megjegyeztem a csaj arcát. Most hogy végre megtaláltam a boldogságomat, a kis ribi jobban teszi, ha nem próbálkozik többet...

(Rob)

      Maga a tudat, hogy péntek délután van, vidámsággal töltött fel, és miközben hazavittem Kristen-t, láttam rajta, hogy valami mégsem oké. Nem volt nehéz rájönni, hogy micsoda...
      - Kris, tudom, hogy zavar az a csaj – néztem rá, miután leálltam a házuk előtt. - De engem tényleg nem érdekel, többé már nem.
      Kris nem felelt a szavaimra, úgyhogy közelebb hajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam az ajkaimra, kezeim pedig a nyakát érintették.
      - Szeretlek – suttogtam, miután elváltak ajkaink. Erre végre a szemembe nézett és egyik kezével végigsimított az arcomon.
      - Tudom. Én is téged.
      Még egy utolsó csók után bementünk a házba.
      - Tudom, hogy megint egy hisztis liba voltam. Bocsánat – sóhajtott Kristen, miközben ledobta magát a kanapéra.
      - Dehogy voltál – ültem le mellé, végigsimítva egyik combján. - Őszintén szólva, másokhoz képest még elég szolíd voltál.
      - Na persze – nevetett fel Kris. - Képzelem mennyire eleged lehet már...
      - Jajj, Kris, hogy mondhatsz ilyen hülyeséget már megint? Hát nem érted, hogy mennyire visszafordíthatatlanul és véglegesen beléd szerettem?
      Kristen rám mosolygott, majd közelebb kúszott hozzám.
      - Hááát az nagy szerencse... ugyanis nem tervezem, hogy a közeljövőben elengednélek.
      Felnevettem a boldogságtól, majd egy csókért hajoltam Kristenhez, amit ő készségesen adott meg. Egyik kezem a nyaka oldalán pihent, a másik pedig az oldalát simogatta. Lassan hátra döntöttem a kanapén Kristen-t, így csókolva tovább.
      Egyik keze kettőnk közt lefelé vándorolt a mellkasomon, majd megérintett a pólóm alatt. Elképesztő hatással volt rám, az izmaim is összerándultak ujjai érintésére. Éreztem, ahogy belemosolyog a csókunkba, és én sem tétlenkedtem tovább. Kezeim levándoroltak a pólója aljához, majd könnyedén áthúztam a feje fölött.
      Egy kicsit hátrahúzódtam, hogy újfent megcsodáljam félmeztelen testét. Ajkaim először a nyakára csaptak le, majd egyre lejjebb haladtam, és végigcsókolgattam egészen a hasa aljáig. Tovább is mentem volna, ha Kristen nem állít meg, de csak a pólómtól akart megszabadítani, úgyhogy az ajkaim folytatták az útjukat Kris testén.
      Türelmetlenül gomboltam ki a nadrágját, mikor odaértem, majd a bugyival együtt húztam le a csodás lábairól. Ajkaim a belsőcombját csókolgatták – ujjaim pedig cirógatták – egyre közelebb haladva vágyai központjához. Az önuralmamat próbára téve őrjítően lassan közeledtem felé, Kristen pedig szinte már remegett a vágytól. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
      Ujjai a tarkómra kúsztak, mikor nyelvem megízlelte nőiességét. Kristenből hangos nyögés tört elő ebben a pillanatban, amit élvezettel hallgattam. A végletekig akartam elhalmozni a gyönyörökkel, így hát eltávolodtam tőle, hogy ezúttal az ujjaim vegyék birtokba a testét.
      Nyelvemmel és ujjaimmal felváltva űztem őt a csúcs felé, miközben egyre hangosabb nyögéseit – majd sikolyait – hallgattam. A nevemet sikoltva érte el az élvezetek csúcsfokát, mire az én egóm természetesen az egekbe szökött. Mégegyszer apró csókokkal borítottam be a testét, míg elértem az ajkaihoz.
      Lassú, de szenvedélyes csókban forrtunk össze, egyre szorosabban ölelve egymást. Pár centit eltávolodtam, hogy csillogó szemeibe nézhessek. Ebben a pillanatban – akárcsak akármelyik másikban – gyönyörű volt. Alig mertem elhinni, hogy hozzám tartozik. Életemben először a szívem egy olyan érzéssel telt meg mint még soha... önzetlen és feltétel nélküli szerelemmel.

16. fejezet

Sikerült megint összecsapnom egy fejezetet. Nem lesz a kedvencem az is biztos, de nem is kell hogy nekem az legyen :D Köszönöm a véleményeket az előző részhez, ehhez is írjatok ám :) Jó olvasást...
Abellana

(Kristen)

      Minden lánynak vannak romantikus ábrándjai. Kislányként a hercegről álmodozunk fehér lovon, később valami híres és gazdag pasiról. Mikor pedig felnövünk, arról álmodunk, hogy megtaláljuk a másik felünket. Aki kiegészít, aki a világunk közepe lesz, aki nem tud nélkülünk élni...
      Sok embernek semmit nem jelent a "szeretlek" szó. Néhány embernek mindent. Azoknak, akiket nem szerettek sokak az életükben, mert senkit nem engedtek közel. Én az utóbbiak közé tartoztam.
      Mikor Rob kimondta ezt a szót, biztosra tudtam, hogy igazat mond. Ahogy rám nézett, rájöttem, hogy tényleg így érez.
      - Én is szeretlek – feleltem, majd boldogan megcsókoltam. Tényleg nagyon szerettem.

(Ashley)

      Csütörtök reggel korábban értem be az iskolába. Mikor a parkolóban kiszálltam a kocsimból, megláttam Tomot, aki szintén ekkor érkezett. Mosolyogva intettem neki, de ő komor maradt, majd mintha észre sem vett volna, bement az iskolába. Furcsálltam a dolgot, de talán csak rossz kedve van...
      Pedig rá általában a kedvesség volt a jellemző, nem úgy, mint Cam-re. Könnyebbnek tartottam megbocsátani neki, el akartam hinni, hogy az emberek megjavulhatnak. Rossz dolgot tett, de talán... van még remény.
      Mikor a terem elé értem, páran már bent voltak, Cam és két másik srác az ajtó mellett állt és beszélgetett. Én is bementem volna rögtön, de...
      - Először csak magamhoz édesgetem. Hadd higgye csak, hogy megbántam. De nem ér többet egy menetnél, megbánja még, hogy rám uszította a rohadt haverjait...
      Bementem, felfigyelt a lépteim zajára. Egymásra néztünk. A sokk eltűnt. Hogy lehettem ennyire buta és naív? Talán azt hittem, hogy így minden könnyebb lesz, hogy nem beszélnek majd ki, és nem kezelnek le az emberek.
      Bánatos mosoly ült ki az arcomra. Cam tudta, hogy hallottam. És tudta, hogy a bosszúja már nem fog sikerülni...

(Kristen)

      Ezúttal az ebédig nem is láttuk Ashley-t. Tommal találkoztam, viszont a nagyszünetben ő is elkerülte a társaságot, látszott rajta, hogy eléggé kivan Ash miatt.
      - Vége – csapta le a könyveit az asztalra Ashley. - Rájöttem, hogy mostanában hülye voltam, úgyhogy hivatalosan is bocsánatot kérek tőletek.
      - Megjött az eszed végre és Camnek annyi? - nézett rá kétkedve Kellan.
      - Ahogy mondod... eléggé hülye picsa módjára viselkedtem mostanában, szóval sajnálom.
      Ashley rám nézett. Tudta, hogy azzal, amit tegnap mondott, egy kicsit megbántott. De most már barátok voltunk, vagy mi...
      - Szerintem mind megbocsátunk – mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
      - Ebben azért nem lennék olyan biztos – morogta Jackson.
      - Ezt meg hogy érted? - nézett rá értetlenül Ash.
      - Talán Tomtól is bocsánatot kellene kérned...
      - Na jó, azt azért elmondhatom, hogy az utóbbi napokban Tom volt az egyetlen, akivel nem voltam bunkó.
      Erre inkább egyikünk sem felelt, hiszen Ashley-nek szemmel láthatóan nem tűnt még fel, hogy Tom teljesen bele van esve...
      Miután hazaértem a suliból, és Robbal beléptünk a házba, rögtön csörögni kezdett a telefon. Odarohantam, hogy válaszoljak a jól időzítő hívónak.
      - Kristen, te vagy az? - kérdezte az anyám, mikor beleszóltam.
      - A saját házunkban? Ki más lenne...?
      - Mindegy. Azért hívlak, mert úgy volt, hogy az év utolsó két hetére még haza tudok menni, de mivel már csak egy hónap van januárig, addig még dolgoznom kell.
      - Nem leszel itthon karácsonykor? - kérdeztem meglepetten. Elfogadtam, hogy az anyám állandóan távol van, de a közös ünnepeket már megszoktam.
      - Nem, Kris, sajnálom – sóhajtotta anyám. - Figyelj, most mennem kell, de...
      - Szia – szakítottam félbe dühösen, majd lecsaptam a kagylót.
      - Baj van? - kérdezte Rob, miközben hátulról átölelt és a vállamat borította be csókokkal.
      - Az anyám volt. Közölte, hogy karácsonykor nem lesz itthon.
      - Hé, van egy ötletem – fordított magával szembe. - Töltsd nálunk a karácsonyt. Mármint... ha nem túl korai még.
      Karácsonyig még két hét volt hátra, és én tényleg imádtam Robot, de...
      - Kétlem, hogy a családodnak minden vágya egy idegennel ünnepelni – feleltem.
      - Jajj, Kris, ne legyél már hülye – forgatta a szemét. - Az anyám odavan érted. És egyáltalán nem egy idegen vagy. Hanem a lány, akibe beleestem...
      Elmosolyodtam Rob szavain. És akkor belém hasított a tudat, hogy ez a dolog köztünk egyre komolyabbá válik...
      - Szóval, mit szólsz?- kérdezte.
      Rábólintottam az ajánlatra, mire a jutalmam egy észveszejtő csók volt.

(Ashley)

      - Tom! - kiáltottam utána a parkolóban, mielőtt beszállt volna a kocsijába.
      - Mivan? - fordult felém barátságtalanul.
      - Valami... baj van? - kérdeztem bizonytalanul, mikor odaértem hozzá.
      - Most őszintén, Ashley, nem tök mindegy az neked?
      - Persze, hogy nem tök mindegy. Te sokat segítettél nekem az utóbbi napokban és... a barátom vagy.
      - Jah... - horkantott fel gúnyosan. - Arra rájöttem.

      - Na jó, ez kezd egyre furább lenni. Csak mondd meg, hogy mit tettem. Mivel bántottalak meg?
      - Tudod mit? Ne emészd magad, velem van a baj.
      Ahogy rám nézett, annyi harag volt a szemében, amit nem tudtam mire vélni. Tommal tényleg nagyon jóban voltam és emlékeim szerint semmit sem ártottam neki.
      - Mégis miről beszélsz?? - kérdeztem, mostmár türelmetlenül.
      Tom csak haragosan megrázta a fejét, majd egyszer csak elindult felém. Pár méterre álltunk egymástól, de ő gyorsan és mérgesen vágtatott felém. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mi történik, megéreztem az ajkait az enyémeken. A csókja hihetetlenül dühös volt, és vad, mégis élveztem. Ez pedig... leblokkolt. De ösztönösen csókoltam vissza, karjai erősen szorították a csípőmet, az enyémek pedig akaratlanul is körbeölelték a nyakát, egyik kezem pedig a hajába kúszott.
      Nem értettem mi ez az egész, és ebben a pillanatban nem is akartam. Miután Tom elszakadt tőlem, mintha csak olvasott volna a gondolataimban, megszólalt:
      - Nem értesz te semmit...
      Igaza volt. Tényleg nem értettem. Még lesokkolva álltam a parkolóban egyedül, mikor ő elhajtott. Ujjaimmal akaratlanul is megérintettem az ajkaimat. Nem számított semmi, csak az, hogy... ez csodálatos volt.

15. fejezet

Siettem vele, úgyhogy... hát mondjátok meg ti, hogy milyen lett :D Jó olvasást ;)
Abellana

(Kristen)

      Szerda reggel kétségtelenül egy boldogságbuborékban lebegtem, én hülye persze azt hittem, ez egész nap tartani fog. Buta Kristen...
      A tegnap délután Robbal fantasztikus volt, azt hiszem ami köztünk történt, előrébb vitte a dolgainkat. Mintha a köztünk lévő apró feszültség kipukkadt volna. Mikor a suliba értük, rájöttem, hogy ez nem mindenkivel van így...
      Nikki fejben egész pro és kontra listát állított össze arról, hogy miért kéne (vagy nem kéne) összejönnie plátói szerelmet tápláló padtársával. Mint kiderült, Kellan nem biztos, hogy emlékszik a hétfő este minden részletére...
      És volt még egy furcsa dolog. Ashley... nevetett. Volt szín az arcán, újra törődött az öltözködéssel, és a napszemüveget is otthon hagyta. Többnyire Tom társaságában láttam, úgy tűnt, hogy jól érzik magukat, és ennek nagyon örültem. Talán van rá esély, hogy együtt legyenek, ha egyszer Tom ilyen jó hatással van rá...
      Ma is mind egy asztalnál ültünk ebédszünetben, és természetesen Ashley vidámsága is feltűnt mindenkinek.
      - Mi ez a hirtelen jókedv, Ash? - kérdezett rá Kellan a dologra. Ash mosolya egy picit elhalványult.
      - Hát, nem hiszem, hogy ti örülnétek a dolognak...
      Most mivan?? Ash arra céloz ezzel, hogy nem örülnénk neki és Tomnak? Ezen járt a fejem, de a következő szavaival rádöbbentem, hogy ő egyáltalán nem erre céloz...
      - Szóval, tegnap este Cam megkért, hogy találkozzunk – folytatta.
      - Mivan??? - kiáltott fel Jackson. - Nem volt neki elég a verés?
      A többiek is hasonlóan reagáltak, Ash pedig kínosan kerülte a tekintetünket.
      - Ugye nem mentél bele?? - kérdezte Rob vészjósló hangon.
      - Mindenki megérdemel még egy esélyt, nem??? - vágott vissza Ashley.
      - Nem az a szemétláda! Nem hiszem el, hogy képes voltál találkozni vele – morogta Rob.
      - Oké, tudjátok mit?? Jól esett, hogy próbáltatok segíteni, tényleg. De ez az én életem, tudom, hogy mit csinálok.
      - Én ebben nem vagyok biztos – mondtam.
      - Mondja ezt az, aki sznod idiótáknak gondolt minket...
      - Na jó, Ashley, ezt most fejezd be! - nézett rá szigorú pillantással Rob. Rosszul esett, hogy Ashley ilyenekkel dobálózik, neki pedig láthatóan az esett rosszul, hogy a legjobb barátja "ellene fordult".
      - Szóval mit akart Cam? - faggatta Kellan.
      - Bocsánatot kért – vonta meg a vállát Ash. - Azt mondta megbánta, és szeretné, ha jó lenne a kapcsolatunk...
      Ezekre a szavakra mind fájdalmasan felnyögtünk.
      - Szóóóval...? Megbocsátottál neki? - kérdezte Nikki.
      - Őszíntének tűnt – védekezett lehajtott fejjel Ashley. Mind döbbenten néztünk rá, de Tom pillantásában volt még valami. Fájdalom. Mind azt hittük – többek közt ő maga is -, hogy miatta lett Ash jobban. Miközben csak megint bedőlt Cam idiótaságának...
      - Talán tanulnod kellett volna a saját hibádból – vetette oda Tom, majd felállt az asztaltól. A szünet hátralévő részében nem beszéltünk.

(Kellan)

      Csak bámultam Őt. Fogalmam sincs mi ez. Sosem értettem egy srácnál sem ezt a csöpögős, nyálas dolgot amit ők szerelemnek hívnak. És mikor Robot is elkapta, azt hittem ez valami kibaszott fertőzés... hát, talán nem tévedtem.
      Nikki remek csajnak tűnt, mindenki örülne, ha megkaphatná. De mikor hétfőn bepiálva elcsattant egy csók, valami megváltozott. Ez a lány... vonzott. És nem abban a "meg akarom kapni egy éjszakára" értelemben. Minden nap órákig ültem mellette, és éreztem a szikrákat közöttünk. Hétfő óta arra a csókra gondolok...
      Még soha nem éreztem így.

(Rob)

      Nem tudtunk anélkül felosonni a szobámba, hogy anyám ne köszöntött volna mosolyogva minket. Még soha nem hoztam haza egy lányt sem, úgyhogy gondolom teljesen odavolt Kristenért. Bár ezt meg tudtam érteni...
      - Már nem tűnsz idegesnek Ashley miatt – állapította meg Kristen, mikor bementünk a szobába.
      - Mert nem is vagyok az. Igaza volt, az ő élete. Azt csinál amit akar, ő ilyen... megy a saját feje után.
      Kristen közvetlenül elém sétált, majd két tenyere közé fogta az arcomat. Óvatosan végigsimított az apró seben a szemem fölött.
      - Már alig látszik – mormolta. - Köszönöm, hogy ma megvédtél.
      - Ez természetes – feleltem magamhoz ölelve őt. - Ashley mostanában ki van fordulva magából, vannak ilyen időszakai, de azt nem engedem, hogy téged megbántson.
      Kristen elmosolyodott a szavaim hallatán, majd az ajkaimra hajolt egy csókért, amit boldogan adtam meg neki. Rögtön végigfutott rajtam a vágy iránta, de nem akartam letámadni. A tegnap délután fantasztikus volt, és tudni, hogy én lehettem az első, aki így okoz örömet Krisnek... a legjobb érzés.
      A csókunk egyre követelőzőbb lett, kezeim akaratlanul is a testén kalandoztak. Meglepődtem, mikor Kris ujjai az ingem legfelső gombját bontogatták. És itt nem hagyta abba...
      Valahogy eljutottunk az ágyig, ahol Kristen fölé gördültem, de hamarosan hagytam, hogy ő kerüljön fölém. Miután lekerült rólam az ingem, én sem lustálkodtam, ujjaim Kris blúzával kezdtek el babrálni. Éreztem rajta egy kis bizonytalanságot, ezért újra fölé kerekedtem.
      Végigcsókoltam a testét, miközben megszabadítottam a melltartójától. Apró érintésekkel és csókokkal kényeztettem a formás halmokat, és közben élvezettel hallgattam Kris nyöszörgését. Ajkaim a hasán haladtak lefelé, majd őrjítően lassan lehúztam a nadrágját. Azt akartam, hogy még jobban várja az extázist.
      Ahogy visszajutottam a bugyijához, félrehúztam az apró anyagot, és eltüntettem benne az egyik ujjamat. Kristen kéjes nyögése belehasított a szoba csendjébe, muszáj volt egy csókkal elfojtanom, mielőtt valaki olyan ront be, akinek nem kéne.
      Az ujjam ritmusosan mozgattam a bensőjében, nyelvünk pedig vad és szenvedélyes táncot járt eközben. Kristenen egyre jobban eluralkodott a kéj, teste vonaglott alattam, a csókunkból kihallatszottak apró nyüszítései, kezei egyre erősebben markolták a vállam. Az egyik pillanatban teste megrángott, számban éreztem a sikolyát, majd elernyedt alattam.      - Köszönöm – lihegte, miután a csókunk közben lehiggadt egy kicsit. És ezzel még nem volt vége...
      Kris megint fölém gördült, és közben újra vad csókban forrtunk össze. Ajkai apró csókokkal borították be a mellkasom, minden kis porcikám külön-külön rezdült meg az érintésére. Hihetetlen, hogy már most milyen hatással van rám...
      Egyik keze megtalálta a nadrágom gombját, kicsit bizonytalanul szabadított ki a mostanra már szűk farmerből. Az alsó is lekerült rólam, majd Kristen még egy csókot nyomott az ajkaimra, azután pedig...
      Sok lánnyal voltam már, de Kristen elképesztő hatással volt rám. Egy morgás tört ki a mellkasomból ahogy megérintett, majd a reakciómat látván megmozdult rajtam a keze. Kicsit határozatlan mozdulatokkal sodort az extázis felé, én pedig milliónyi érintéssel adam közben a tudtára, hogy nagyon is élvezem, amit velem művel.
      Nyelvünk újból forró táncot lejtett, Kristen pedig a kéj hevében egyre gyorsabban izgatott. Miközben kezeim a testén cikáztak, lecsapott rám az édes megsemmisülés, és kicsit talán erősen markoltam bele a combjába, de egyáltalán nem panaszkodott.
      Ezután lassú, szerelmes csókban egyesültünk, és sokáig simogattuk egymást az ágyon fekve. Szerettem, szerelmes voltam Kristenbe, ki akartam kiabálni a világba. A szavak megállíthatatlanul törtek föl belőlem.
      - Szeretlek, Kristen...