26. fejezet

Íme egy újabb rész, most hogy végre szabad vagyok :D Nincs sok hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy köszönöm a kommenteket, írjatok ehhez is, és jó olvasást :)
Abellana

(Tom)

      Nagyon megkedveltem Emmát, mivel jófej, kedves és csinos lány. Vele könnyű volt jól szórakozni, de nem tudtam túl sokáig elfelejteni Ashley-t. Legtöbbször próbáltam elkerülni a vele való találkozást, ezért úgy volt, hogy Jackson bulijára sem jövök el, de végül Emma meggyőzött. Viszont a pillantásom annyiszor összeakadt Ashley-ével, hogy egyszerűen elegem lett az egész helyzetből és inkább kimentem a kocsimhoz egy kis levegőt szívni. Pontosabban cigifüstöt...
      - Látom jól érezted magad – szólalt meg Ashley tőlem pár méterre.
      - Őszintén szólva kinyöghetnéd, hogy mi a bajod, ugyanis fogalmam sincs.
      - Hát persze, hogy nincs – puffogott tovább. Indulatosan elpöcköltem a cigit, és tettem egy lépést Ashley felé, de a távolság így is nagy volt köztünk.
      - Az egyik pillanatban azt mondod, hogy legyünk barátok a másikban meg kiborulsz ha hozzászólok valakihez. Ez így nem működik, Ashley. El kell döntened, hogy mit érzel.
      Ash mérgesen rám pillantott és tett felém pár lépést.
      - Szóval azt akarod tudni hogyan érzek? - kérdezte dühösen. Nem tudtam felelni, hát persze, hogy tudni akartam, de nem szerettem volna azt hallani, hogy köztünk nem lehet semmi. És nem is mondta ezt.
      Még mindig dühösen felém viharzott, és hirtelen megcsókolt. A csók vadsága ellenére keze gyengéden kúszott a tarkómra, karjaim körbeölelték a derekát. Nem számított más, csak hogy most itt van és engem csókol.
      Mikor eltávolodott tőlem, értetlenül néztem rá. Talán mégis felkészült valami... többre?

(Nikki)

      Furcsa érzésem volt a bulin, hiszen nemrég Kris és Ash itt lettek barátok, nem sokkal később pedig én is jóban lettem vele. Talán ha azon az estén nem jövünk el semmi sem alakul így... talán Kellan és én nem is lennénk együtt.
      Ahogy eszembe jutott, körbepásztáztam a szobát őt kutatva a szememmel, miközben Kristennel beszélgettem. Bár ne tettem volna...
      A szoba másik végében állt, és éppen egy lánnyal beszélgetett elég intim közelségben. Láttam rajta, hogy sokat ivott, az arcán az a mosoly ült amit máskor végtelenül édesnek találtam volna.
      - Nikki, mi a baj? - rántott vissza Kris hangja a valóságba. Nem kellett válaszolnom, követte a tekintetem. Én valahogy furcsán leblokkoltam, de Kristen... a legjobb barátnőm volt, és amióta csak ismerem, mindig kiálltunk egymásért.
      Elindult Kellan felé, én pedig apró fáziskésés után követtem, mert meg akartam akadályozni. De mielőtt megtehettem volna, ő elrángatta Kellan-t.
      - Mi a francot csinálsz???
      - Kris, nyugi... - emelte fel két kezét Kellan, akárcsak egy védekező gyanúsított.
      - Kris, hagyd csak... - érintettem meg a vállát. - Majd én elintézem.
      Kristen rám nézett, és habár nem mondott semmit, tudtam hogy a pillantásával azt kérdezi biztos vagyok-e benne. Csak bólintottam, mire ő megérintette a karom és elment.
      Kellan nem volt túl beszámítható állapotban, ez látszott rajta. Már csak azért is, mert mintha elfelejtette volna az utóbbi perceket, átölelte a derekam és magához húzott.
      - Kellan, hagyd ezt, gyere... - Kibújtam a karjaiból, és magammal húztam a kocsihoz. Haragudtam rá, de nem akartam, hogy teljesen részegen itt maradjon. Nem gondoltam, hogy ma már józanabb lesz, de mikor a házuk elé értem, mintha magához tért volna.
      - Nikki, ami történt...
      - Most hazamegyek – szakítottam félbe a mondanivalóját.
      - Ne, figyelj, sajnálom. Én akarom ezt a dolgot veled, még egy lánnyal sem akartam komolyabb kapcsolatot, de te más vagy. De nem tehetek róla, ilyen a természetem, és a piától előjött... És azzal a csajjal nem történt semmi.
      - Nem mintha emlékeznél rá, ha történt volna...
      - Kérlek, Nikki. Sajnálom, veled akarok lenni.
      Ahogy rá néztem, a szemeiben láttam az igazságot. De tényleg ez kell nekem? Tényleg el tudnám még viselni az ilyen helyzeteket minden buliban? De ő Kellan... az a Kellan, akiért olyan régóta odavagyok. Ő talán látta a szememben a habozást, mert közelebb hajolt hozzám, és egy édes csókot lehelt az ajkaimra.
      Éreztem rajta az alkoholt, de ez most nem érdekelt. Úgy döntöttem, hogy bízni fogok benne. A csókja tényleg gyengéd és bizonyító volt, egyszerűen ellenállhatatlan.
      - Majd holnap beszélünk, ha józan leszel – sóhajtottam.
      - Nagyjából már az vagyok – ellenkezett.
      - Na persze – nevettem fel. Egy utolsó csók után kiszállt, én pedig hazaindultam. De a mai eset még mindig bántott.

(Kristen)

      Természetesen hajnalban mikor felszálltunk a repülőre, mindketten elég kómásak voltunk. Nem is értem Ashley miért erősködött, őt és Tomot egész este nem is láttam, bár Tom talán ott sem volt...
      Most, hogy elindultunk, egyre feszültebb lettem, mint mindig, ha az apámhoz kellett mennem. Nem őmiatta, jófej és laza apa volt, inkább az zavart amit tett. Elhagyta az anyámat és New Yorkba költözött az új ribancáért...
      - Minden rendben? - kérdezte Rob aggódva, és megsimogatta az arcom.
      - Persze – sóhajtottam, de nem lehettem túl meggyőző. Rob felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek, mintha csak onnan akarná kiolvasni az érzéseimet. Végül csak egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Nagy szerencsém volt, hogy velem jött, nélküle nem bírtam volna ki ezt a hétvégét.
      Én pár perc után szinte rögtön elaludtam, de azt nem hittem volna, hogy végigszundítom a hosszú repülőutat, pedig így lett. Csak akkor vettem észre, hogy Rob is milyen feszült, miután leszálltunk és taxiba ültünk. Muszáj volt elmosolyodnom, annyira édes volt. Tudtam, hogy miért aggódik.
      - Rob, nyugi... ez csak az apám, alig látom, és amúgy is kedvelni fog téged. Nem mintha érdekelne a véleménye...
      - Mégiscsak az apád...
      Felsóhajtottam, és közelebb bújtam hozzá. Egyik kezem a nyakára csúsztattam és egy csókért hajoltam az ajkaira. Nem titkolt szándékom volt elterelni egy kicsit a gondolatait, és ez túl jól is sikerült. Csókunk egyre vadabb és szenvedélyesebb lett, de el kellett szakadnunk egymástól, mielőtt a taxis előtt nekiállunk vetkőzni...
      Mikor az apám háza elé értünk, ő rögtön kijött az ajtó elé, az arcán fülig érő boldog mosoly jelent meg. Néha hajlamos voltam elfelejteni, hogy annak ellenére amilyen a kapcsolatunk, nagyon szeret engem, és örül ha láthat. Ettől nekem is halvány mosoly költözött az arcomra.
      Szinte gyerekes izgatottsággal ölelt meg, majd bemutattam neki Robot is, akit ugyanolyan vidáman fogadott. Mikor apám bevitte a csomagokat és hátat fordított, rögtön villantottam egy "ugye megmondtam?"-mosolyt Robnak, mire ő csak a szemeit forgatta.
      - Becky nagyon vár már – szólt hátra apám mosolyogva. Ő volt az a csaj, akivel a válás után összeköltözött és vagy tizenöt évvel fiatalabb volt apámnál.
      - Őt még nem cserélted le? - morogtam olyan halkan, hogy ő nem hallhatta. Ennek a nőnek a jelenléte mindig is feszélyezett, úgyhogy mikor este vacsorához ültünk, szinte csak apám hangját lehetett hallani, néha a nője helyeselt neki, bár nem hiszem, hogy a hiányos számú agysejtjeivel értette, hogy miről van szó.
      - Borzasztó volt – sóhajtottam fel, mikor Robbal felmentünk a vendégszobába.
      - Szerintem nem – vont vállat. - Az apád jófej, nem olyan borzasztó amilyennek érzed.
      - Inkább hagyjuk. Szerencsére holnap estére már Los Angelesben leszünk.
      - Kris... - nézett rám Rob félénken.
      - Hmm?
      - Gondolkoztál már azon, hogyan tovább?
      - Hogy érted?
      - Hát tudod... fél év múlva vége a sulinak. Tudom, hogy az az álmod, hogy színésznő legyél.      - Ugyan... - nevettem fel szomorúan. - Nem dédelgetek lehetetlen álmokat. Apa azt akarja, hogy New Yorkba jöjjek egyetemre, de nem is tudom... Hogy jutott ez most eszedbe?
      - Semmiképpen sem szeretnék tőled távol lenni – mondta magától értetődően. Közelebb léptem hozzá, és a szemébe néztem, ő pedig körém fonta a karjait.
      - Neked mik a terveid? - kérdeztem.
      - Anyám nagy reményeket fűz hozzám – nevetett fel. - Azt akarja, hogy valami nagy egyetemre menjek, például itt...
      - Szóval ami mindkettőnknél szóba jön, az New York... - Rob bólintott.
      - Nos, nekem amúgy is ez volt az egyik tervem – vontam meg a vállam, mire Rob még szorosabban ölelt.
      - Tehát most döntöttünk? - kérdezte mosolyogva. Boldogan felnevettem és megcsókoltam, ami egyértelmű válasz volt a kérdésére. Tényleg nagyon boldog voltam, hisz minden elrendeződni látszott, és Robbal is együtt leszünk a középiskola után. Nem hittem volna, hogy ez soha nem fog megtörténni...

25. fejezet

Máris itt a folytatás :) Köszönöm a véleményeket az előző részhez, tartsátok meg ezt a jó szokást, de tényleg :D Jó olvasást!
Abellana

(Rob)

      Az este elég érdekesen alakult. Elvittük Emmát is, hisz mind megkedveltük, bár Ashley egy idő után ezt megcáfolta. Mikor Kris-szel kimentünk cigizni, pár perc múlva Ash idegesen puffogva csatlakozott hozzánk.
      - Valami baj van? - kérdezte tőle Kristen.
      - A fantasztikus szomszédod máris milyen jóban van Tommal...
      - Ugyan, Ash... ők csak... beszélgetnek.
      - Vagy inkább flörtölgetnek.
      - Már megbocsáss, de ha jól tudom Tomnak joga van hozzá, hogy szóba álljon más lányokkal – szóltam közbe. - Attól még, hogy te élvezeted leled a kínzásában nem kell, hogy utánad loholjon.
      - Élvezetem lelem a kínzásában??? Tom a barátom, eszem ágában sincs kínozni!
      - Ashley, el kell döntened, hogy mit akarsz. Hagyd abba a féltékenykedést, vagy pedig mondd el Tomnak amit érzel – nézett rá komolyan Kristen.
      - Hagyjuk ezt – sóhajtotta Ashley. - Pénteken ugye eljöttök Jacksonékhoz? Nagy buli lesz...
      - Nem is tudom... - nézett rám Kris habozva. - Szombat reggel elég korán indul a gépünk.
      - Akkor majd alszotok azon – legyintett Ash. - Nektek jönnötök kell! Pláne mivel ha Tom ott is összemelegszik Emmával, valakinek meg kell mentenie szegény csajt mielőtt megfojtom...
      - Na jó, akkor megyünk – nevettem. Elnyomtuk a cigit és bementünk, de egy idő után már leginkább csak egyvalaki társaságára vágytam...
      - Ugye tudod, hogy tartozom neked még valamivel? - mormoltam közvetlenül Kris fülébe, miközben egyik kezem finoman végigsimított a combján.
      - Biztos vagyok benne, hogy mindenki értékelné ha helyben letepernél... - jegyezte meg szarkasztikusan, de ha még sokáig maradunk, nem fog érdekelni ki és mit lát.
      - Akkor menjünk – suttogtam, majd egy rövid, de annál vérforralóbb csókot adtam neki.
      - Egészen elfáradtam – szólalt meg Kristen úgy, hogy a többiek is hallják. - Szerintem mennünk kéne. Emma, elvigyünk?
      - Majd én hazaviszem – felelte helyette Tom. - Persze csak ha...
      - Rendben van – mosolygott rá Emma. - Menjetek nyugodtan, majd holnap találkozunk.
      Egy gyors elköszönés után kocsiba vágódtunk, én pedig rögtön letámadtam Kristen-t egy heves csókkal. És ez még semmi ahhoz képest amit otthon akarok vele művelni...
      Alig vártam, hogy hazaérjünk, úgyhogy amint az ajtón belül kerültünk, máris vadul kutattuk egymás ajkait. Szenvedélyes csókcsatánk közben valahogy fekvő helyzetben a kanapéra kerültünk, kezeim már a melltartója alatt cirógatták a bőrét, az ingem már félig ki volt gombolva, amikor...
      - Jesszusom! - kiáltott fel Lizzy meglepetésében. - Légyszi ne a szemem előtt szexeljetek...
      A nővérem egyik kezével eltakarta a szemét, én pedig kis híján elröhögtem magam. Csak egy vigyort küldtem Liz felé, mire ő a szemét forgatta, a következő pillanatban pedig már felfelé húztam Kris-t a lépcsőn.
      Mikor a szobámba értünk, próbáltuk pillanatok alatt megszabadítani egymást a ruháktól, de olyan könnyen azért nem sikerült. Kristen felnyögött mikor a kezem "betévedt" a bugyija alá, én pedig ravaszul elvigyorodtam. Miközben nyelveink forrón cirógatták egymást újra, mi elértünk az ágyig, ahol vágytól fűtve Kris fölé kerültem.
      Kezeim máris a melltartóján voltak, hogy minél előbb kényeztethessem csodás kebleit. Ujjai a hajamba mélyedtek, mikor megérezte a nyelvemet, és máris halkan nyögdécselt. De ez még csak a kezdet volt...
      Egyik kezemet egyre lejjebb vezettem, hogy levegyem róla az utolsó zavaró darabot is. Kristen már zihált, amikor egyik ujjamat bevezettem lágy forróságába. Őrjítően lassan mozgattam benne, ő pedig a vágyamat egyre feljebb korbácsolva nyögte a nevemet közben. Legszívesebben máris a magamévá tettem volna, de csúnyán felizgatott délután, és úgy gondoltam kölcsön kenyér visszajár.
      Az utolsó előtti pillanatban kihúztam belőle az ujjam, mire egy csalódott sóhaj hagyta el az ajkait. Én csak egy ártatlan mosollyal adtam neki egy csókot, ami elnyomta a hangját, mikor megint megérezte magában az ujjamat.
      Viszont most sem hagytam, hogy elérje a gyönyör, miközben már én is alig bírtam magammal.
      - Kérlek... - nyögte Kris alig hallhatóan, de még nem adtam meg neki amire vágyik. Újabb csókcsatát vívtunk, amit apró harapások fűszereztek. Kristen egyszerűen megőrjített, ha akartam se kínozhattam volna tovább, hiszen már én is mindennél jobban vágytam rá.

      Rekedten felnyögtem, mikor eggyé vált a testünk, és éreztem, ahogy Kristen körmei a vállamba mélyednek. Ez csak még inkább beindított, és most mindketten arra vágytunk, hogy minél előbb megsemmisítsen minket a gyönyör.
      Vad tempóban űztük a beteljesülést, miközben nyelveink újból szenvedélyes táncot jártak. Így is elképesztő volt Kristennel szeretkezni, a vadság ellenére ugyanúgy tomboltak bennem a gyengéd érzések iránta.
      Mielőtt mindkettőnket elért volna a végső gyönyör, megálltam egy pillanatra és Kristen szemébe néztem. Szavak nélkül fejeztük ki az érzelmeinket egymásnak, a következő csókunk pedig a mai estén először gyengéd és szerelemtől fűtött volt. Tényleg úgy éreztem, hogy soha többet nem fogom tudni elengedni őt.
      Lassan megmozdultam, mire Kris érzékien felnyögött. Kis idő után újra gyorsítottam a tempón, és a következő pillanatban Kristen egy hangos sikollyal ért fel a csúcsra. Én csak figyeltem gyönyörű arcát közben, de ő nem hagyta ennyiben a dolgot.
      A hátamra fordított és egy észveszejtő csókban részesített, majd elkezdett mozogni még mindig merev vágyamon. Éreztem, hogy már nincs sok hátra, ezért egyik kezemet magunk közé vezettem, hogy apró kéjpontját izgassam. Kristen hátravetett fejjel nyögött fel, de nem hagyta abba a mozgást, így hát pár pillanat múlva mindkettőnket egyszerre ért el a beteljesülés.
      A kielégüléstől fáradtan dőlt a mellkasomra, egyik kezem pedig automatikusan elkezdte a hátát cirógatni. Lágy csókok kíséretében próbáltunk lenyugodni, majd a lehetetlennél is közelebb bújva egymáshoz elaludtunk.

(Kristen)

      Mikor reggel Rob mellett ébredtem, megrohamoztak a tegnap este emlékei. Akaratlanul is elmosolyodtam ahogy békés arcát néztem, nemrég még nem hittem, hogy valaha ennyire fogok szeretni valakit.
      Kezem önálló életre kelt, és finoman végigsimított Rob arcán, puha hajától egészen a borostás álláig. A következő pillanatban elmosolyodott és belecsókolt a tenyerembe.
      - Jó reggelt – suttogtam.
      - Mindig jó, ha velem vagy – felelte, majd szürkéskék tekintetét az enyémbe fúrta.
      - Én is így vagyok vele – mondtam, majd váltottunk egy édes, szerelmes csókot.
      Ezután a nap – sőt, az egész hét – szinte észrevétlenül elrepült, és csak akkor vettük észre, hogy a new york-i útra fel sem készültünk még, mikor már Ash hívott, hogy menjünk át Jacksonhoz. Emiatt egy kicsit deja vu érzésem volt, hiszen így kezdődött az egész...
      Villámgyorsan összekapkodtunk pár cuccot a hétvégére, hogy reggel – vagyis inkább hajnalban – rögtön indulhassunk. És ekkor még nem sejtettük, hogy milyen izgalmakat tartogat egyesek számára ez a parti.

24. fejezet

Hát úgy látom egy kis fenyítés jó hatással volt rátok :D Köszönöm szépen a kommenteket, csak maradjon is így ;) Meg kell vallanom, hogy ez most egy nagyon rövid rész és nem is történik benne sok minden, de mostanában valahogy nem igazán akaródzik írni :/ Ennek ellenére megpróbálom hamar hozni az új részt. És írjatok ide is :)
Abellana

(Kristen)

      Reggel arra ébredtem, hogy Rob keze gyengéden cirógatja a vállam, ajkai pedig a hátamat borították be csókokkal. Hát lehet egy olyan pasinak ellenállni akivel még az ébresztő is tökéletes? Adtam neki egy jóreggelt-csókot, mire elmosolyodott.
      - Nem lett volna szívem felébreszteni mikor ilyen édesen alszol, de lassan indulnunk kéne – mondta halkan.
      Felnyögtem. Hát persze... ma hétfő van.
      - Nekem még haza kell mennem Emmáért is – ugrott be hirtelen.
      - Nem lenne egyszerűbb ha csak felkapnánk út közben?
      - Alig ismer valakit, nem akarom így letámadni – feleltem. - Na meg amúgy is azt mondtam, hogy én viszem el.
      - Na jó, akkor kiteszlek otthon – sóhajtott Rob, én pedig egy csókkal köszöntem meg neki. Otthon pár perc alatt kicsit összeszedtem magam, és közben írtam egy sms-t Emmának, hogy mindjárt indulunk. Mikor leértem, már ott is volt.
      - Szia – köszöntöttem vidáman, mire rajta is megjelent az elmaradhatatlan mosoly.
      - Köszönöm, hogy elviszel – mondta félénken, de én csak legyintettem.
      - Ugyan, semmiség...
      Mikor elindultunk, Emma megszólalt.
      - Az ablakomból nem tudtam nem észrevenni, hogy elbúcsúztál egy sráctól a ház előtt. Remélem nem kavartam be semmibe.
      - Jaj, dehogy. Amúgy is haza akartam jönni suli előtt.
      - Szóóóval... ő a barátod?
      - Igen.
      - Mázlista – sóhajtotta Emma, mire én felemeltem a szemöldököm. - Jaj, mármint... ne érts félre, én csak...
      - Hadilábon állsz a pasiügyekkel? - kérdeztem mikor nem folytatta.
      - Már ha lennének pasiügyeim – forgatta a szemét. Ez annyira emlékeztett saját magamra, hogy felnevettem.
      - Én is így voltam vele – nyugtattam meg. - Aztán valahogy egyszer csak összejöttek a dolgok Robbal...
      - Akkor szurkolj az én tündérmesémhez is – kacsintott Emma.
      - Úgy lesz – mosolyogtam. Mikor kiszálltunk és elindultunk a suli felé, észrevettem a szokásos helyünkön a többieket. Emma követte a pillantásom, és éreztem, ahogy megfeszül mellettem.
      - Nyugi, bírni fognak – mondtam bátorítóan, majd elindultunk feléjük. Mind nagyon kedvesen mutatkoztak be Emmának, aki kicsit elpirult, mikor Robra került sor. Ha az előbb nem beszéltem volna vele, valószínűleg féltékeny lettem volna, de tudtam, hogy erre semmi okom. Emma egy álmodozó lány volt, akinek úgy tűnt hogy még nem voltak fiú barátai. Egyik értelemben sem.
      A szünetekben azon voltunk, hogy ő ne érezze kívűlállónak magát, de azért nem is akartuk letámadni. Úgy láttam, hogy elég jól érzi magát, és a nap végére már nyitottabb is lett, aminek örültem. Miközben hazafelé tartottunk, ő is elmondta, hogy örül amiért ilyen jól ment az első napja.
      Mikor beléptem a házba, anyám egy hírrel fogadott.
      - Az apád hívott – közölte bizonytalanul, mintha félne attól, hogyan fogok reagálni. - Szeretné ha ott töltenéd a hétvégét náluk.
      - Ömm... szó sem lehet róla – vágtam rá.
      - Jajj, Kris, de hát miért? Olyan régen találkoztál már vele.
      - És nem véletlenül... semmi kedvem New Yorkba utazni hozzá meg a bamba csajához. Különben is, te minek győzködsz? Végre itthon vagy erre el akarsz küldeni az ország másik felébe?
      - Te is tudod, hogy nem erről van szó – csóválta a fejét. - De neki is joga van látni a saját lányát, és különben is én még itt leszek egy darabig.
      Felsóhajtottam. Nem tudtam, hogy milyen érveket hozhatnék még fel.
      - Tudod mit? - kiáltott fel hirtelen anyám lelkesen. - Vidd el Robot is! Apád örülne ha megismerhetné.
      Ezen elgondolkodtam. Egy hétvége Robbal New Yorkban...? Máris nem hangzik olyan rosszul az ajánlat.
      - Na jó, majd felhívom aput és elmondom neki, hogy megyek... megyünk – adtam be a derekam, mire anyám elmosolyodott. Én csak a szememet forgattam, majd felmentem a szobámba, hogy átöltözzek, mielőtt találkozom Robbal.

(Rob)

      Mikor ajtót nyitottam, Kris rögtön a nyakamba ugrott. Felnevettem, nem csak a heves köszöntés miatt, hanem a boldogságtól is. Hihetetlen, hogy még csak egy órája váltunk el. Váltottunk egy üdvözlő csókot, majd inkább felhúztam a szobába, hogy a nővérem ne zavarhasson meg minket.
      - Valami baj van? - kérdeztem Kristől, mikor homlokán aggodalmas ráncok jelentek meg.
      - Nem, csak... arra gondoltam, hogy lenne-e kedved elkísérni a hétvégén New Yorkba. Anyám szerint apám nagyon szeretné már ha elmennék, de mivel eszem ágában sincs oda betenni a lábam, azt javasolta, hogy hívjalak el.
      Elmosolyodtam, majd átöleltem Kristen derekát, hogy közelebb húzzam magamhoz.
      - Szóval... szeretnéd, ha elmennék? - kérdeztem halkan, miközben végighúztam az ajkaim a nyakán. Ahogy kezeim végigsimították a testét mindenütt, kapkodni kezdte a levegőt.
      - Ki tudja... talán egy hétvégéig kibírlak – viccelődött, majd kezei befurakodtak az ingem alá, mire fordult a kocka. Egy káprázatos mosollyal nyugtázta, hogy milyen őrjítő hatással van rám.
      - Ez esetben benne vagyok – mondtam, majd máris mohón csókoltam az ajkait. Megint azt éreztem, hogy nem tudok betelni vele. Kristen kezei az ingem alatt ténykedtek, nyelve forró táncot járt az enyémmel, de mikor a felsője aljához ért volna a kezem...
      - Most nem lehet – rázta meg a fejét, és ellépett tőlem. - Megígértem Ashnek, hogy mind átmegyünk hozzá.
      - Na neee – méltatlankodtam. - Így hagysz felspanolva?
      - Talán jegelned kéne magad – vont vállat vigyorogva.
      - Gonosz boszorkány vagy, ugye tudod? - kérdeztem, miközben magamhoz rántottam, és csókokkal borítottam be az arcát. - Ezt még visszakapod.
      - Remélem is – kacsintott. Még egy utolsó csók után elindultunk Ashley-hez...

:)

Nos...
Úgy látom mostanában nem igazán kapok kommenteket, pedig azt hiszem sosem hisztiztem értük, és nem is írtam olyanokat, hogy "úristen csak 20 komi jött", mint néhányan mások. Na de nincs is ezzel semmi baj, új rendszert vezetünk be. Mostantól nem játsszuk el azt, hogy ha valaki várja a frisst akkor még igyekszem aznap befejezni és nem lesznek pár naponta új részek. Ahogy kedvem tartja, két hetente vagy három hetente megírok egy újat és akkor felkerül. Nem fogok pár komiért állandóan írni. Viszont köszönöm azoknak akik veszik a fáradságot és írnak :) Miattuk folytatom ezt a történetet. Ennyi lenne... bocs de most felhúztam magam.
Abellana

23. fejezet

Nah csak sikerült összehozni a következő részt, habár bocsássatok meg azt se tudom hol áll a fejem ezért nem egy ötcsillagos fejezet az biztos :D
Na de drága naiv olvasóim hát hogy hihettétek hogy minden rendbe jön Ashley-vel és Tommal? :P Viszont most képbe jön egy új szereplő aki majd fontos lesz ennek a kapcsolatnak az alakulásában.
Jó olvasást,
Abellana

(Kristen)

      Szilveszter után minden helyre állt a régi kerékvágásba. Azt leszámítva, hogy Nikki és Kellan már együtt voltak. Ashley elmesélte, hogy mi történt azon az estén a verandán. És habár láttam rajta, hogy ő is érez valamit Tom iránt, úgy döntött, hogy most nem megy bele egy kapcsolatba. Megtudtam érteni, de azért mindkettejüket sajnáltam.
      Január első hetében az anyám is hazajött, és lelkesen kifaggatott a karácsonyról, de azt nem közöltem vele, ami Rob és köztem történt. Ennek ellenére láttam a szemében a mindentudó csillogást, de nem mondott semmit.
      - Találkoztam az új szomszédokkal – újságolta egyik nap, mikor hazaért az ügyei intézéséből.
      - Új szomszédaink vannak? - kérdeztem, mire anyám a szemét forgatta.
      - Jajj, Kristen, te vagy itt az idő nagy részében... Mindegy. Nagyon kedves házaspárnak tűnnek, a lányuk egykorú veled, ugyanabba az iskolába fog járni, mint te.
      Ó-ó. Ez rosszul kezdődik, mindjárt megkér, hogy vegyem a szárnyaim alá... Nem mintha nem tenném szívesen, de akkor is...
      - Floridából jöttek, a kislány nem ismer itt senkit – folytatta. - Átmehetnél hozzájuk bemutatkozni.
      - Anya, ne már. Mi van, ha egy kis nyafka vagy ilyesmi?
      - Jaj dehogy! - kiáltott fel tiltakozva rögtön. - Nagyon aranyos, meg fogod kedvelni.
      Csak a szememet forgattam, de anyám rájött, hogy a hallgatásommal beleegyeztem. Így hát fogcsikorgatva bár, de délután átmentem, abban reménykedve, hogy anyámnak ugyanazt jelenti az "aranyos" mint nekem.
      Egy velem egykorú lány nyitott ajtót, rögtön mosolyogva. Ahogy megnéztem az arcát, nem tudtam őt elképzelni a mosoly nélkül. A kisugárzása valahogy annyira vidám volt, hogy nekem is vigyorra húzódott a szám.
      - Szia! Kristen vagyok, itt lakok a szo...
      Nem tudtam befejezni, a lány ugyanis a nyakamba vetette magát.
      - Kristen, anyukád már mesélt rólad! Emma vagyok. Jujj, úgy örülök, hogy átjöttél, remélem nem okoz gondot...
      És ezután Emmából csak dőlt és dőlt a szó. Furcsa módon ez egyáltalán nem zavart, jó volt hallgatni, néha közbe is tudtam szólni a hadarásába. Szimpatikus lány volt, a lelkességével és kicsattanó vidámságával Ash-re emlékeztetett. Észre sem vettem, mennyire repül az idő, csak mikor Emmáéknál az órára néztem.
      - Oh, basszus... most mennem kell, a barátommal találkozom. De holnap elvihetnélek a suliba, ha szeretnéd.
      - Persze, az jó lenne – derült fel az arca még jobban, majd elköszöntünk. Csak remélhettem, hogy nem várakoztattam meg nagyon Robot. Viszont mikor beléptem az ajtón, szegény már ott volt a nappalinkban az én fárasztó anyám társaságában.
      - Jajj, Rob, sajnálom... - csókoltam meg rögtön. - Elrepült az idő, észre sem vettem...
      - Semmi gond – mosolygott rám édesen.
      - Nagyon jól elvoltunk mi – kotyogott közbe anyám legyintve. - Mesélj, milyen volt?
      - Remek, Emma tényleg aranyos lány. Az osztálytársunk lesz, úgyhogy holnap én viszem.
      - Kedves volt tőled, hogy átmentél, Kris – lágyult meg anyám arca. - Rob említette, hogy átmentek hozzájuk.
      Kérdőn Robra néztem, mert úgy volt, hogy ma nálunk leszünk, itt mégiscsak kevesebb ember van. Rob egy pillantással jelezte, hogy majd kint elmagyarázza.
      - Igen, megyünk is, majd holnap találkozunk – feleltem anyámnak, majd Rob is illedelmesen elköszönt, aztán kimentünk a kocsijához, amit idefelé észre sem vettem.
      - Szóval miért is hozzátok megyünk? Ennyire megijedtél anyámtól? - vigyorogtam.
      - De vicces ma valaki – kapott el hirtelen Rob, és megajándékozott egy szenvedélyes csókkal. - Anyuék elutaztak, Vic a barátjánál alszik, úgyhogy csak Lizzy van otthon, ő meg nem sokat zavar.
      - Ez azt jelenti, hogy szinte egyedül leszünk? - kérdeztem, miközben kacéran a szemébe néztem, és az ajkamba haraptam. Rob nevetve megcsókolt, majd elindultunk hozzájuk.
      Amint beléptünk az ajtón, ő máris vadul tépte az ajkaimat, miközben kezei a testemen kalandoztak.
      - Hiányoztál – súgta a fülembe, én pedig magamhoz húztam az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
      - Te is nekem – mondtam, mire Rob újból megcsókolt, de ezúttal lágyan, szinte elolvadtam az érzésektől amik átjártak. Combjaimnál fogva felemelt, én pedig köré fontam a lábaim. Édes csókunk egy pillanatra sem szakadt meg miközben felvitt a szobájába.
      Kezei a pólóm alatt simogatták a bőrömet, én pedig észre sem vettem, hogy már az ágyon fekszünk. Csókjai a nyakamat kényeztették, én pedig a rám törő vágytól megnémulva élveztem a kényeztetést. Tényleg hiányzott már, hisz egy napja nem is láttam, és most mindennél jobban vágytam az érintésére.
      Lerángattam róla a pólóját, hogy csupasz bőrét érinthessem, de ő sem maradt le, egyre feljebb gyűrte rajtam a feleslegessé vált anyagot, mígnem végre lehúzta rólam. Ajkaink újból megtalálták egymást, Rob keze viszont már a nadrágomnál járt. Felnyögtem, ahogy kipattintotta a nadrágom gombját, mire ő elégedetten elmosolyodott.
      A nyakamtól kezdve még egyszer végigcsókolgatott a hasamig – miközben lehámozta a melltartómat is – majd a nadrágomat is lehúzta. Ujjai végigszántottak a combomon, az érintése szinte égette a bőrömet, már most ziháltam attól, ami következni fog. Ajkai egyre feljebb haladtak, én pedig szinte tehetetlenül nyöszörögtem Rob karjai közt. Benyúlt a bugyim pántja alá, hogy lehúzza rólam a már nedves anyagot.
      Még egyszer felnézett a szemembe, majd a következő pillanatban megéreztem nyelvét lüktető középpontomon. Felnyögtem a csodás érzéstől, mire Rob elégedetten folytatta amit elkezdett. Kezei erősen tartották a lábaim, miközben nagyon elszántan próbáltam nem megfojtani velük.
      Egyre csak sodort a gyönyör felé, én pedig egyre hangosabban sóhajtoztam. Akkor telt be a pohár, mikor egyik ujját könnyen belém csúsztatta. Felnyögtem a rám lesújtó kéjtől, Rob pedig apró csókokkal borította be a testem, hogy lenyugodjak, de ezzel csak tovább szította bennem a tüzet.
      Felkúszott hozzám egy csókért, nyelvünk pedig szenvedélyes táncba kezdett. Egyik kezemet levezettem Rob mellkasán, hogy megszabadítsam a nadrágjától, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy ő is ugyanúgy kíván engem. Remegő kezeimmel nem mentem túl sokra, ezért Rob is besegített, a következő pillanatban pedig már meztelenül tapadt össze vágytól felhevült testünk.
      Rob végigsimított a combomon, én pedig a csípője köré fontam a lábaimat. Próbáltam elnyomni hangos sikolyomat, mikor végre újból összeforrt a testünk. Rob aggódva tekintett le rám, de egy pillantással megnyugtattam, hogy mindezt nem a fájdalom hozta ki belőlem, majd megmozdítottam a csípőm.
      Nyakamba temetve a fejét nyögött fel, majd lassan mozogni kezdett. Szorosan öleltük egymást közben, ajkaink pedig újra és újra egymásra találtak. Rob egy kicsit elhátrált, hogy a szemembe nézhessen, majd egy kósza tincset kisimított az arcomból.
      - Szeretlek – suttogta szinte hangtalanul. A szívemet ellepték az érzések, miközben úgy éreztem, hogy a testem szinte elégett a szenvedélytől.
      - Én is téged – feleltem, mire Rob olyan gyengéd és szerelmes csókot adott, hogy a könnyem is majdnem kicsordult.
      Rob végre megkönyörült rajtam – vagyis leginkább mindkettőnkön – és sebesen űzött minket a pusztító gyönyör felé. Szinte egyszerre értük el a legfelsőbb pontot, és zihálva öleltük egymást puha csókok közepette.
      Rob óvatosan mellém feküdt, majd a mellkasára húzott. A közelsége teljes biztonságot adott, így boldogan hajtottam a fejem álomra.

22. fejezet

Hát nem édesek?? :D
Megérkezett a következő rész, viszont eléggé semmilyen meg kicsit unalmas is, de azért remélem nem lesz olyan borzasztó :DD Köszönöm szépen a kommenteket, és néhányra reagálnék is. Először is, egyelőre nem igazán tervezek összezördülést Robstenék között, úgyhogy nyugi :D És a karácsonyi hangulatba természetesen ilyenkor nem lehet beleélni magunkat, ez most így jött ki :D Jah és mikor az előző fejezetet írtam már késő este volt, és elég sok minden volt a fejemben, úgyhogy pár dolgot nem írtam le amit akartam, az egyik kérdésre válaszolva: igen, védekeztek :D Nincs leírva, de nem kételkedünk, elfogadjuk és kész xD Jó olvasást.. :P
Abellana

(Rob)

      Amikor reggel kinyitottam a szemem, az első gondolatom az volt, hogy biztosan álmodtam. De aztán megéreztem magam mellett Kristen testét. Gyönyörű volt, az arcán csak a békesség látszott, az ablakon beszűrődő fény pedig meztelen hátára vetült. Boldogan bámultam őt – percekig, akár egy óráig, ki tudja? - és a végtelenségig képes lettem volna erre, de jelen pillanatban még a nikotinhiányom is sürgetett.
      Nagyon óvatosan kimásztam Kris mellől, hogy aztán felkapjak egy nadrágot és kimenjek az erkélyre. Miközben meggyújtottam egy szál cigit, eszembe jutott a tegnap éjszaka. A szexre eddig mindig csak úgy gondoltam, mint egy biológiai szükségletre. Kristennel ez teljesen más volt. Feltöltődött érzelmekkel, több volt puszta vágynál. Fantasztikus volt.
      A gondolataimat hátulról körém fonódó vékony karok szakították félbe. Elnyomtam a cigimet, majd megfordultam. Egy mosolygós és vidám Kristennel találtam szembe magam. Letörölhetetlen vigyorral a képemen szorosan magamhoz öleltem, végigsimítottam az arcán, és egy gyengéd csókkal köszöntöttem.
      - A tegnap éjszaka...
      - Elképesztő volt – szakítottam félbe Kristen-t, mire még nagyobb lett a mosolya. Imádtam őt ilyennek látni.
      - Szeretlek, Rob. - Ez a két szó a szívemig hatolt, úgy éreztem ennyivel nem vagyok képes kifejezni mindazt, amit Kris iránt érzek. De megtettem.
      - Én is szeretlek – feleltem halkan, majd újabb lágy csókban forrtunk össze.

(Kristen)

      A következő napok varázslatosan teltek, boldogabb voltam mint valaha. Rob mindig a kedvemben volt, egyszerűen imádnivaló volt. Karácsony után átmentünk a mi házunkba, hiszen ott mégiscsak nyugodtabban lehettünk. Ki sem mozdultunk a házból – és a szobából sem igazán – jóformán még a telefont se vettük fel, így hát csak pár nappal szilveszter előtt tudtuk meg Ashley tervét.
      Mikor felhívott, Nikki is mellette volt, amin először meglepődtem, majd egy kis önző féltékenység is fellobbant bennem, hisz Ash-sel nagyon jó barátnők lettünk, és most a legjobb barátom is egyre közelebb kerül hozzá.
      Ami még meglepőbb volt, mikor közölték, hogy mostanában Nikki és Kellan össze vannak nőve. Nikki elmesélte, hogy az utolsó nap Kellan elhívta őt, és rögtön másnap találkoztak is, azóta pedig egyfolytában együtt vannak. Én pedig örültem, hogy Nikki boldog.
      Szilveszter estéjén kéz a kézben sétáltunk Ashley-ék háza felé, aki saját bevallása szerint nem tervezett semmi különlegeset, csak egy kis iszogatást. De mind tudtuk, hogy abból nem sül ki jó dolog...
      Ash vigyorogva köszöntött bennünket, mikor megérkeztünk, majd gyorsan behúzott engem a konyhába.
      - Te lefeküdtél vele!!! - támadott le rögtön.
      - Mivan?? - csúszott a hangom jóval magasabbra a kelleténél.
      - Látom rajtad. Rajtatok...
      - Miért, talán a homlokomra van írva? - gúnyolódtam. Ash nem válaszolt, csak hatalmas mosollyal a nyakamba vetette magát.
      - Jajj, úgy örülök, hogy boldogok vagytok!
      - Köszi Ash... na és ki van még itt?
      - Mindenki, kivéve... - Nem kellett mondania. Tomra gondolt.
      - Őt is meghívtad? - kérdeztem bizonytalanul. Tudtam, hogy ők ketten most eléggé komplikáltak voltak, de Tom ugyanúgy a mi kis "csapatunk" része volt, mint bárki.
      - Hát... megpróbáltam rávenni. Nekem nem sikerült, de a fiúk meggyőzték. Gondolom nem nagyon szeretne velem lenni – mondta Ash csüggedten.
      - Héé, minden rendben lesz – öleltem meg a barátnőmet, majd kimentünk a konyhából, és ebben a pillanatban érkezett meg Tom is.
      - Tom, szia! - lelkesült fel Ashley. Láthatóan nem hitt benne, hogy tényleg eljön. - Örülök, hogy itt vagy.
      - Jah, a többiek erősködtek – mondta unottan Tom, majd beállt a csend. Elég kínos helyzet volt, és tudtam, hogy Ashley-t bántják Tom szavai.
      - Na jó, ha már mindenki itt van, kezdődhet a buli... - csaptam össze a két tenyerem, és csatlakoztunk a többiekhez.
      Az este folyamán rájöttem, hogy Ashnek igaza volt, Nikki és Kellan tényleg állandóan együtt voltak, mintha más nem is létezne. Nem abban a "nyalják-falják egymást" értelemben, egyszerűen csak egymás közt beszélgettek és nevetgéltek, de mindketten nagyon vidámnak tűntek.
      Ezzel szemben Ashley eléggé lógatta az orrát, főleg Tom modora miatt, aki tőle szokatlanul egyenesen bunkó volt Ashley-vel. Nem értettem ezt az egészet, de nem is kívántam beleszólni a dolgaikba.
      Ezek után Robbal eléggé egymásba feledkeztünk, ezért észre sem vettük, hogy Ashley már nincs itt. Sőt mi több, Tom sem. Közeledett éjfél, úgyhogy szóltunk a többieknek, hogy megkeressük őket. És ehhez nem kellett messzire menni...
      Ahogy kinyitottuk a bejárati ajtót, Ash és Tom a verandán állva szétrebbentek. Egy csókot zavartunk meg.

(Ashley)

      Zavart, ahogyan Tom viselkedett velem. Csakis a többiek kedvéért volt hajlandó betenni a lábát a házunkba, én pedig elkeseredetten próbálkoztam azzal, hogy újra hozzám szóljon. Hiányzott a barátsága, hiányzott az ahogy megnevettet, és ő maga is hiányzott. De akárhányszor hozzászóltam, csak bunkón felelgetett.
      Ahogy körbenéztem a szobában, láttam, hogy Kellan és Nikki végre rájöttek, hogy mások is vannak körülöttük, és most Tommal és Jacksonnal beszélgettek, Rob és Kris pedig totálisan egymásba temetkezve lebegtek a saját kis buborékukban. Egyedül éreztem magam.
      A tekintetem összeakadt Tom pillantásával, de pár másodperc után elkapta a fejét. Muszáj volt beszélnem vele. Leültem mellé, és halkan megkérdeztem.
      - Kijönnél velem beszélgetni egy percre?
      - Nincs mondanivalóm számodra, Ashley – válaszolta rám se nézve.
      - Nekem viszont van! Kérlek...
      Ekkor rám pillantott, majd bosszúsan – mint aki nekem tesz szívességet – felállt, és követett. Az ajtó előtt megálltam, de ekkor jöttem rá, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Így hát csak jött belőlem...
      - Miért nem lehetünk újra barátok? - kérdeztem, már-már a sírás határán.
      - Talán nem vagyunk azok? - nézett rám Tom unottan.
      - Nem! - kiabáltam. - Észre sem veszel, ha pedig hozzád szólok, örülök, hogy nem küldesz el a francba...
      - Nem értem, hogy mit vársz tőlem, Ashley.
      - Csak azt, hogy próbáld meg!!
      - Miért nem te próbálod meg? - emelte fel a hangját Tom. - Figyelj, elfogadtam, hogy nem tekintesz rám úgy ahogyan én rád. Ennél több nem megy.
      - Kérlek, Tom... megmondtam, hogy most senkivel sem akarok kapcsolatba kerülni. Cam után nem...
      - Akkor miért nem hagyod, hogy elfelejtessem veled? - jött hozzám közelebb Tom. Az arca meglágyult, már egyáltalán nem azt mutatta, hogy nem érdeklem.
      - Senkiben sem tudok most megbízni... - suttogtam.
      - Nem tenném veled azt amit ő, tudod jól.
      - Tudom, de ez most nekem nem megy... még azt sem tudom mit érzek – mentegetőztem.
      - Akkor segítek rájönni – felelte Tom, és időm sem volt kitalálni, hogy ez mit jelenthet, ajkait máris az enyémeken éreztem. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy a csókja is hiányzott. És az érintése...
      Az elsővel ellentétben ez nem egy vad csók volt, áradt belőle a gyengédség. Fogalmam sincs meddig álltunk ott elveszve ebben a csodás érzésben, ahogy ajkaink összeforrnak, de egy idő után az ajtó nyílására lettünk figyelmesek.