14. fejezet

Íme a következő rész, azt hiszem - vagy remélem - hogy elnyeri majd a tetszéseteket :P A kommentek sajnos eltűntek az előző fejezetnél, de párat el tudtam olvasni. Nos, többen kértétek, hogy Cam kapja meg a méltó büntetést, úgyhogy.... :D És köszönöm annak, aki leírta, hogy miért az 'elmegy' lehetőséget jelölte be, a picit kritikusabb hozzászólásokat is jó olvasni, és persze kíváncsi vagyok rá, hogy mi tetszik/ nem tetszik éppen az adott fejezetben. Ehhez is komizzatok sokat ;)
Abellana
 
(Kristen)

      Alkalmam nyílt rá, hogy végleg megutáljam ezt az iskolát. Szünetekben a legkülönfélébb pletykákat hallottam Ashley és Cam éjszakájáról, és hihetetlen gyűlölet és harag kelt bennem azzal, hogy a barátnőmet bántották ezzel. A legnehezebb viszont az volt, mikor Ash megkért, hogy gondoskodjak arról, hogy Robnak és a fiúknak ne jusson a fülébe semmi. Ebben a suliban ez lehetetlen küldetés volt, de valahogy sikerült Nikkivel megoldanunk, hogy ne tudják meg... az ebédszünetig.
      Mindannyian egy asztalhoz ültünk, de a feszült légkört késsel lehetett volna vágni. A borzasztó este emléke is bennünk volt még, és most Ashley is csendes volt, ami viszont gyanút keltett mindenkiben az asztalunknál.
      - Na mi az, csak nem túl másnapos valaki? - viccelődött Jackson, csakhogy én tudtam, ennél sokkal többről van szó. És ezt Rob is észrevette.
      - Ash, baj van? - kérdezte.
      - Nem, minden oké – felelte Ash nem túl meggyőzően, és sírós hangja el is árulta.
      - Mi folyik itt? - kérdezte Rob, idegesen járatva tekintetét Ash és közöttem. Szinte már nyitottam volna a számat, mert úgy éreztem, hogy ezt Ashley legjobb barátainak is tudnia kell. De ő vetett rám egy figyelmeztető pillantást, amiből ki tudtam olvasni, hogy "egy szót se".
      - Kris, mi ez az egész? - nézett rám Rob kérdőn, de az én tekintetem még mindig Ashley-ébe fúródott, ő pedig ugyanazt a figyelmeztető, már-már kérlelő pillantást használta, mint az előbb. De tudtam, hogy tudniuk kell...
      - Sajnálom, Ash, de ezt nem tehetem.
      - Kristen, ne! Kérlek...
      - Tegnap miután Cam leitatta Ashley-t, felvitte magukhoz és...
      - Csak azt ne mondd, hogy... - motyogta Rob.
      - Akkor még én is akartam! - szólt közbe Ashley.
      - Hogy lehettél ilyen ostoba, Ashley? - nézett rá szigorúan Rob. Mintha csak a bátyja lett volna...
      - Bassz csak le Rob, nincs elég bajom! - emelte fel a hangját Ash. Rob egy picit megpróbált megnyugodni, de a többiek ekkor ébredtek fel a sokkból...
      - Az a rohadék... - morogta Tom, és ekkor összenéztek Robbal. Bosszúvágy csillogott a tekintetükben, és mintha csak telepatikus beszélgetést folytattak volna, egyszerre álltak fel az asztaltól dühösen. Két pillanat múlva Kellan és Jack is rájöttek, hogy Tomék mire készülnek, és utánuk siettek. Csak mi nem tudtuk még, ezért Nikkivel és Ashley-vel követtük őket.
      A fiúk nem mentek messzire, Cam és az alattvalói asztalánál kötöttek ki. Cam épp vigyorogva merült bele egy történetbe – kétségem se volt, hogy miről mesél éppen. Viszont a vigyor lefagyott az arcáról, ahogy Rob idegesen kirángatta az asztaltól. Viszont az első ütést...
      Tom vitte be. El tudtam képzelni micsoda harag hajtja őt éppen, hiszen mind láttuk, hogy vannak érzései Ashley iránt. Rögtön ezután Kellan és Jackson is beszálltak, Cam néhány csatlósával együtt.
      - Óoh, ebből nagy balhé lesz – motyogta Ashley aggódva mellettem. Meg tudtam érteni, én sem örültem annak, hogy Rob és a többiek részt vesznek ebben. Az egész iskola idegyűlt az udvarra, így hát érthető módon előbb-utóbb néhány tanár is megjelent. A fizikatanárunk, Mr. Smith rohant be a fiúk közé, és próbálta őket rendre utasítani, ami nem ment egy könnyen. Cam idióta haverjai beijedtek, és rögtön feladták a tanár láttára, de a többiek nem akartak leszállni Cam-ről. Végül Mr. Smithnek sikerült szétválasztania őket.
      - Elég legyen ebből!! - ordította, mire a diákok kezdtek eltávolodni, majd elsétáltak. Csak mi – az érintettek – maradtunk.
      - Megtudhatnám mi értelme volt ennek? - kérdezte a tanár, dühösen körbetekintve a fiúkon.
      - Alapos okunk volt rá – felelte Tom, gyilkos tekintetét még mindig Cam-en tartva. Mr. Smith idegesen felsóhajtott, mintha rájött volna, hogy miért is volt ez az egész.
      - Irány az óráitokra – nézett mindannyiunkra. - Mr. Gigandet pedig talán tanul az esetből, hogy ezentúl ne büszkélkedjen a cseppet sem dicső tetteivel.
      - Nem hiszem el, hogy még a tanárok is hallották – nyüszített fel Ash.
      Mivel szabadon bocsátottak minket, elindultunk, csakhogy a mi osztályunk utolsó órája elmaradt, de Ashley-nek és Tomnak volt még egy. Mikor szétszéledve a parkolóba indultunk, észrevettem Rob homlokát. A szemöldöke egy picit megrepedt, nem volt vészes, de látszott. A verekedés közben a nagy kavarodás miatt nem igazán láttunk semmit, de visszaemlékezve megállapítottam, hogy a mi barátaink csak egy-két apró sebbel gazdagodtak, a javát Cam kapta...
      - Jajj, Rob... - nyögtem fel, majd kezeim közé fogtam az arcát, hogy jobban lássam.
      - Semmiség – legyintett, majd ment volna tovább, hogy beüljön a kocsiba, de megállítottam.
      - Hadd vezessek én – kértem.
      - Kris, vezetni még tudok, nyugi...
      - Abban nem kételkedem. Csak kérlek...
      Rob szemforgatva a tenyerembe nyomta a slusszkulcsot, majd átment a másik oldalra. Mikor a házunk előtt leállítottam a kocsit, Robra néztem, aki kerülte a tekintetem. Nem akartam ezt, úgyhogy egyik kezem az arcára simítottam, majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
      - Gyere – suttogtam. Kiszálltam, és Rob egy szó nélkül követett. Miután kinyitottam az ajtót, a konyhába húztam Robot, és utasítottam, hogy üljön az egyik székre. Az elsősegély ismereteim eléggé hiányosak voltak, de tudtam, hogy az megfelel, ha kerítek a fürdőből vattát és alkoholt.
      Visszamentem Robhoz, akinek meg se rezdült az arca, mikor meglátta, mire készülök. És a filmekkel ellentétben nem is kezdett el nyavalyogni, mikor lefertőtlenítettem a sebét.
      - Írtó nagy balhé lehetett volna – mondtam.
      - De nem lett. Nem hiszem el, hogy az a seggfej ennyivel megússza...
      - Szerintem megkapta a magáét tőletek.
      - Rohadt szemét...
      - Hééé, nyugi – fordítottam magam felé Rob arcát, hogy a szemembe nézzen végre. - Minden rendben lesz.
      Hosszú ideig csend volt, majd Rob végigsimított a nyakán nyugvó karomon.
      - Köszönöm – mondta suttogva, miközben tekintete elevszett az enyémben.
      - Szóra sem érdemes – mosolyogtam, de Rob arca komoly maradt. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy ajka keményen, szenvedélyesen és mégis... szerelmesen ostromolja az enyémet.
      Kezei végigsimítottak a hátamon, le a derekamig, miközben én ugyanolyan intenzitással viszonoztam a csókját. Sosem csókolt vagy érintett még így – ennyi érzelemmel és szenvedéllyel. Mintha attól tartana, hogy bármelyik pillanatban kicsúszhatnék a kezei közül.
      Tenyere egészen a combom hátuljáig siklott, majd erősen belemarkolt, hogy aztán felemeljen, és lábaimat a csípője köré fonjam. A csókunk egy pillanatra sem szakadt meg, akkor sem, mikor Rob az emeletre indult, és a szobámban letett az ágyra. Fölém kerekedett, kezei gyengéden simogatták az oldalam. Még sosem voltunk ennyire vágytól fűtött helyzetben, és éreztem, hogy muszáj valamit bevallanom...
      - Rob... - ziháltam félbeszakítva a csókunkat – én még... én nem... én...
      Nem tudtam kimondani, egy szó sem jött ki a torkomon. Talán attól féltem, hogy amint Rob megtudja, hogy csak egy kis szűz libával jött össze, keres egy tapasztalt csajt...
      - Kris, cssss, értem. Minden rendben – suttogta nyugtatóan, miközben kezeivel a nyakamat cirógatta. - Nem teszek semmi olyat, amit nem akarsz.
      Rob szavai tényleg megnyugtattak, és most gyengédebben bánt velem, mint valaha. Ujjai forró csíkokat hagytak maguk után, ahogy finoman végighúzta őket a mellkasomon, majd a hasamon. Mikor a pólóm aljához ért, lassan kezdte el felfelé tolni. Gondolom azt várta mikor állítom meg, de eszemben sem volt. Amint lekerült rólam a ruhadarab, Rob végignézett rajtam, amibe én természetesen eléggé belepirultam.
      - Csodálatos vagy – suttogta, majd az ajkaimra vetette magát. Hirtelen olyan érzelmek hullámzottak át rajtam, amiket magam sem tudtam megmagyarázni. A szeretet túl egyszerű szó volt rá.
      Rob ajkai lefelé haladtak a nyakamon, majd a kulcscsontomat borította be apró csókokkal, hogy aztán a melleimet kényeztesse hasonlóan – a melltartón keresztül. De itt nem állt meg. A hasamat is végigpuszilgatta, miközben kezei továbbra is az oldalamat cirógatták. Elért a nadrágom gombjához, majd felnézett rám, hogy szavak nélkül megerősítést kérjen.
      Próbáltam a zihálásom ellenére halványan elmosolyodni, egyik kezemet pedig az arcára simítottam, ezzel engedélyt adva neki. Bíztam benne, tudtam, hogy nem fog továbbmenni annál, amit én szeretnék.
      Hihetetlenül lassan – legalábbis ahogy én érzekeltem – kezdett el megszabadítani a nadrágomtól, és közben a már fedetlen combjaimat is végigcsókolta, érintései pedig a bőrömet égették szenvedélyesen. Újból felkúszott vágyaim lüktető pontjához, amire a bugyimon keresztül egy apró csókot lehellt. Felnyögtem, már csak attól is, ami rám vár.
      Ujjait becsúsztatta az alsóneműm pántja alá, majd lassan attól is megszabadított. A combjaimat újból csókokkal borította be, majd végigsimított rajtuk, ezzel kicsit szélesebbre tárva a lábaimat. Ujjai először finoman simítottak végig a már nedves szemérmemen, mire belőlem újabb sóhajok törtek elő.
      Lassan kezdett el simogatni, miközben az arcomat figyelte. Semmi kétség, csak élvezetet és vágyat láthatott rajta. Egyik ujját lassan belémfúrta, én pedig hangosan felnyögtem. Elképesztő volt, még sosem éreztem ilyet. Ahogy egyre gyorsabban mozgatta bennem, éreztem, hogy valami sosem tapasztalt érzés kezd kitörni belőlem. De nem mászhattam meg a gyönyörök hegycsúcsát, Rob kihúzta belőlem az ujját, hogy aztán nyelvét küldje a helyére.
      Hangos sikoly hagyta el a számat, egyik kezem akaratlanul is Rob hajába vándorolt, szemérmetlenül vonaglott a csípőm, még többet kérve a gyönyörből. Nem is váratott sokat magára, hamarosan eget rengetve csapott le rám, miközben az élvezetek egyre magasabb dimenzióiba sodródtam át.
      Rob újból végigcsókolta a testemet, míg végül elért az ajkaimhoz, és észveszejtő csókban részesített. Egyáltalán nem undorodtam attól, hogy még éreztem rajta a saját ízem, szenvedélyes csókkal próbáltam megköszönni az előbbieket.
      A testem zsibbadt az iménti gyönyörtől, de Rob apró csókokkal nyugtatott. Kicsit eltávolodott tőlem, hogy a szemembe nézhessen, tekintete különös üzenetet sugallt felém. Egy pillanatra mintha az ajkai is megmozdultak volna, de végül nem mondott semmit. De ez most így volt jó. Újabb gyengéd csókkal adtuk egymás tudtára az érzelmeinket.

(Ashley)

      Amint vége lett az utolsó órámnak, elsőként siettem a parkolóba. Nem akartam megint a többiek lenéző pillantásának a célkeresztje lenni. Hihetetlenül megalázottnak éreztem magam. Csak haza akartam érni, hogy kisírhassam magam.
      Mielőtt a kocsimhoz értem volna, egy kéz érintette meg a vállamat. Megfordulva Tommal néztem farkasszemet.
      - Ash... hogy érzed magad? - nézett rám aggódva. Nem volt kedvem hazudni, vagy inkább valami miatt nem akartam Tomnak hazudni. Így hát nem mondtam semmit.
      - Bocs, hülye kérdés volt – mentegetőzött.
      - Tom... köszönöm, hogy próbáltatok megvédeni. Különösen te és Rob. Nem tudom, mi okod volt rá, hogy egy ilyen hülye libáért kiállj, de...
      - Héé, ne mondd ezt! Te nem vagy egy hülye liba, Ashley.
      Beszéd közben egyik kezét az arcomra simította, és egyik ujjával letörölt valami nedvességet. Észre sem vettem, hogy könnyezek. Ahogy azt sem, hogy a kezébe hajtottam a fejemet.
      - Minden rendben lesz – suttogta, majd magához ölelt. Éreztem az illatát, éreztem ahogy szorosan megtart és megakadályozza, hogy szétessek. Valamiért hittem neki.