18. fejezet

Máris itt a következő rész :) Jó olvasást, és írjatok sok-sok hosszú véleményt :D
Abellana

(Kristen)

      Másnap reggel arra ébredtem, hogy Rob csókokkal borítja be fedetlen vállamat és hátamat. Együtt töltöttük az éjszakát, és habár semmi újdonság nem történt közöttünk, csodás érzés volt mellette ébredni. Szívesen tettettem volna még az alvást, de az arcomra akaratlanul is mosoly kúszott.
      - Jó reggelt – suttogta Rob a fülembe, majd a nyakamat is apró puszikkal kényeztette.
      - Mmm... neked is – motyogtam.
      - Még reggel is gyönyörű vagy – mondta halkan, miközben kezei a testemen kalandoztak.
      - Bolond vagy – nevettem fel, majd magamhoz húztam egy csók erejéig. Nyelvünk édes táncot lejtett, Rob egyik keze pedig a derekam alját – vagy inkább a fenekemet – cirógatta, én pedig éreztem, hogy megint elönt a vágy iránta.
      Kikászálódtam az ágyból, és Robot is magammal húztam. Ajkai újabb és újabb csókokba csábították az enyémeket miközben a fürdőszoba felé tereltem magunkat. Rob kajánul elvigyorodott, mikor rájött, hogy mit tervezek.
      Készségesen jött be velem a zuhany alá, és egy pillanatra sem vette le a kezét – és a száját – rólam. Langyos víz záporozott a testünkre, miközben forró csókot váltottunk. A karjaimat Rob nyaka köré fontam, így próbálva minél közelebb húzni magamhoz. Egyáltalán nem tiltakozott, sőt, ő is szorosan magához ölelt.
      Egyik keze a hátamat simogatta fel-alá, míg a másik a melleimet kényeztette. Egyre lejjebb merészkedett a testemen, mígnem megállapodott a combomon, és azt kezdte el cirógatni. Jóleső biszergés futott rajtam végig, egyik kezem erősen markolta Rob vállát, mikor a vágy hullámai megrohamoztak.
      Nem tétlenkedett sokat, feljebb vezette a kezét, és elérte vágyaim központját. Eltűntette bennem két ujját is, mire akaratlanul is beleharaptam Rob ajkába. Ez csak még jobban beindította, és sebesen sodort tovább az élvezetek felé.
      A zuhanykabin megtelt párával, a mellkasomból nyögések és zihálások törtek fel. Rob a nyakamat kényeztette csókokkal, miközben egyre közelebb értem a gyönyörhöz. Az üvegfalak visszaverték hangos sikolyomat, mikor elértem a csúcs legfölsőbb szintjét, és szerencsém volt, hogy Rob megtartott, különben a lábaim cserben hagytak volna.
      Szenvedélyes csókkal köszöntem meg az előbbieket, de a kezeim már előrébb jártak – pontosabban lefelé vándoroltak a mellkasán. Kicsit izgultam a tapasztalatlanságom miatt – megint - , szerettem volna viszonozni azt a csodás érzést amit ő nekem nyújtott.
      Rekedt nyögés szakadt fel belőle, mikor ujjaim merev vágya köré fontam. Boldogan hallgattam sóhajait, miközben mozgatni kezdtem a kezem rajta. Ajkaink is vad csókban találkoztak újra, Rob keze pedig a combomat markolta, egyáltalán nem fájóan, hanem kéjesen, és belőlem is felszakadt egy apró nyögés.
      Éreztem, hogy egyre közelebb kerül a végső eksztázishoz, és nem sokkal később ez be is igazolódott. Fantasztikus érzés volt, hogy ezt én váltottam ki belőle, és egy lassú, gyengéd csókkal koronáztuk meg a közös zuhanyt.
      - Szeretlek – suttogta Rob pár centire az ajkaimtól. - Fogalmad sincs mennyire.
      A szívem felgyorsult, a boldogságom az egekig szökött, ebben a pillanatban teljesnek éreztem magam.
      - Én is szeretlek – viszonoztam a vallomását teljes szívemből.

(Rob)

      Már dél körül járhatott, mikor hazaértem. Anyám rögtön elvigyorodott, amint meglátott. Tudtam, hogy mi az oka, gondolom fülig ért a szám, hisz elképzelhetetlenül boldog voltam.
      - Hát te meg merre jártál az éjszaka? - kérdezte az anyám mindentudó mosollyal az arcán.
      - Én csak...
      - Ne is mondd – nevetett fel. - Gondolom Kristennél.
      Nem válaszoltam, jól tudta, hogy igaza van. Mosolyogva ültem le az egyik székre a konyhában, míg anyám az ebéd körül szorgoskodott.
      - Remek lánynak tűnik – folytatta.
      - Az is – feleltem egyszerűen.
      - Jajj, fiam... remélem nem fogod megbántani őt. Ő tényleg kedvesnek tűnik... különlegesnek. Ő az első barátnőd, akit hajlandó voltál hazahozni.
      - Hidd el, nem tennék semmi olyat ami a legkevésbé is bánthatná Kristen-t. Ő tényleg más.
      Anyám elmosolyodott.
      - Szóval jól gondolom, hogy ez... szerelem?
      - Igen... – feleltem boldog mosollyal az arcomon, mire anyám felém pördült, és olyan arcot vágott, hogy azt hittem elsírja magát. Ehelyett odajött hozzám és megölelt.
      - El se hiszed, milyen boldog vagyok – dünnyögte. Felnevettem. Na jah... anyák.
      - Erről jut eszembe, meg akartam kérdezni valamit.
      - Mondd csak nyugodtan.
      Már nyitottam volna a számat, de ekkor Lizzy szaladt be a konyhába.
      - Jééé, ki szándékozott hazatalálni? Melyik csajodnál voltál? - nézett rám gúnyosan.
      - Fogd be!
      Az anyánk bele se szólt a kis vitánkba, ennyi év alatt megszokta, hogy a gyerekei állandóan civakodnak.
      - Liz, kérlek... Rob éppen kérdezni szeretett volna valamit.
      - Igen, szóval... - megköszörültem a torkom – lehet, hogy már említettem, hogy Kris anyja mindig távol van a munkája miatt, az apja pedig New York-ban él. Mit szólnál ha karácsonykor...
      - Oh, nyugodtan! - kiáltott fel rögtön az anyám. - Biztos remek lesz.
      - Szóval nem bánod?
      - Dehogyis, hiszen mostmár Kristen is része az életednek.
      - Na várjunk csak, te hazahozol egy lányt? Karácsonyra?? Egy igazi lányt?? - nézett rám Lizzy úgy, mint egy komplett őrültre.
      - És akkor mi van?
      - Ohh, az én öcsikém tényleg kezd felnőni... - sóhajtott fel színpadiasan, majd megborzolta a hajam és kiment a konyhából. Még elmorogtam egy "idiótát", majd én is felmentem átöltözni.
      Pár órával később csengetettek, én pedig anyám előtt értem oda ajtót nyitni.
      - Ááh, Ashley! Szia...
      - Szia... - nézett rám gyanakodva Ash. - Szóval, miért is hívtál?
      - Hát, tudod... barátok vagyunk meg minden. Gondoltam, miért is ne?
      - Ki más jön még?
      - Hát, öö... Kris.
      - Azt akarod, hogy én tartsam nektek a gyertyát vagy mi van? - gúnyolódott Ashley.
      - Nagyon vicces. Már át se hívhatom egy jó barátomat és a barátnőmet egy időben? - Eléggé átlátszó volt a dolog, de nem hiszem, hogy Ash sejtette, amit kiterveltünk. Már nyitotta volna a száját, hogy feleljen, de áldottam a csengőt, mikor újból megszólalt.
      Kristen állt az ajtóban, aki gyorsan nyomott egy csókot a számra, majd bement és Ashley-t is megölelte.
      - Na jó srácok, mi folyik itt? - járatta köztünk a tekintetét Ash idegesen. - Nem tetszik ez nekem. Mi ez a sok... lelkesedés?
      Ekkor már a nappaliban voltunk, Ashley leült velünk szemben, mi pedig az ajtónak háttal, így csak a drága barátnőnk reakcióját láttuk, mikor felfedezte, hogy valaki áll az ajtóban. Ezek szerint Ő is megérkezett...
      - Milyen pontos voltál, Tom... - nézett hátra Kristen mosolyogva. A válasz egy gyilkos pillantás volt, amit persze én nem néztem jó szemmel.
      - Tom... szia... - makogta megrökönyödve Ashley. Szép kis szombat délutánnak nézünk elébe...

(Ashley)

      Nem akartam elhinni, hogy a hátam mögött Rob és Kris elkezdtek szervezkedni. Persze mikor ők voltak "alakulóban", én is ezt tettem, de az más. Azt hiszem most a fagyi visszanyalt...
      A következő órában próbálták oldani a hangulatot, ami részben sikerült is, de én és Tom nem sok szót váltottunk, és tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem hagyhatom, hogy a barátságunk tönkremenjen...
      - Bocs srácok, de kimehetnénk Tommal egy percre? - kérdeztem. Kris és Rob meglepődve egymásra néztek, de rábólintottak. Még Tom is csodálkozónak tűnt, mikor kivezettem Robék verandájára.
      - Tom... el akartam mondani, hogy... tudok róla – habogtam. Lefagyva pillantott rám, majd egy kis idő után megszólalt.
      - Gondolom a csók után rájöttél – mondta lehajtott fejjel.
      - Igazából... eléggé össze voltam zavarodva. Lényegében Kris vezetett rá a dologra.
      - És most közölni akarod, hogy ne tegyük tönkre a barátságunkat – mondta egy kis bánatos mosollyal.
      - Hát én igazából...
      - Csak egy valamit nem értek, Ashley! Eddig se voltunk a legjobb barátok, és ez amúgy is egy szar indok. Megértem ha te nem akarod ezt, csak azt kérem, hogy ne hazudj a szemembe.
      - Tom, nem erről van szó! Tényleg nagyon össze vagyok zavarodva. Fogalmam sincs mit érzek. Pláne miután Cam... szóval érted. Most egy ideig nem akarok a fiúkra gondolni. De tényleg nem akarlak elveszíteni, te álltál ki mellettem a legjobban ezalatt az időszak alatt. Fontos vagy nekem, Tom.
      Rám nézett, de sokáig nem szólt semmit. Féltem attól, hogy mit fog mondani, hisz én őszintén nem akartam őt elveszíteni. És az érzelmeimmel sem voltam tisztában...
      - Tudod mit, Ashley? Ne aggódj miattam. Megértettem.
      Tiltakozni szerettem volna, elmondani, hogy tényleg nem úgy van, ahogy gondolja. De ő bement. Felsóhajtottam, és magam sem tudom hogy mitől, de a szívem összeszorult.