23. fejezet

Nah csak sikerült összehozni a következő részt, habár bocsássatok meg azt se tudom hol áll a fejem ezért nem egy ötcsillagos fejezet az biztos :D
Na de drága naiv olvasóim hát hogy hihettétek hogy minden rendbe jön Ashley-vel és Tommal? :P Viszont most képbe jön egy új szereplő aki majd fontos lesz ennek a kapcsolatnak az alakulásában.
Jó olvasást,
Abellana

(Kristen)

      Szilveszter után minden helyre állt a régi kerékvágásba. Azt leszámítva, hogy Nikki és Kellan már együtt voltak. Ashley elmesélte, hogy mi történt azon az estén a verandán. És habár láttam rajta, hogy ő is érez valamit Tom iránt, úgy döntött, hogy most nem megy bele egy kapcsolatba. Megtudtam érteni, de azért mindkettejüket sajnáltam.
      Január első hetében az anyám is hazajött, és lelkesen kifaggatott a karácsonyról, de azt nem közöltem vele, ami Rob és köztem történt. Ennek ellenére láttam a szemében a mindentudó csillogást, de nem mondott semmit.
      - Találkoztam az új szomszédokkal – újságolta egyik nap, mikor hazaért az ügyei intézéséből.
      - Új szomszédaink vannak? - kérdeztem, mire anyám a szemét forgatta.
      - Jajj, Kristen, te vagy itt az idő nagy részében... Mindegy. Nagyon kedves házaspárnak tűnnek, a lányuk egykorú veled, ugyanabba az iskolába fog járni, mint te.
      Ó-ó. Ez rosszul kezdődik, mindjárt megkér, hogy vegyem a szárnyaim alá... Nem mintha nem tenném szívesen, de akkor is...
      - Floridából jöttek, a kislány nem ismer itt senkit – folytatta. - Átmehetnél hozzájuk bemutatkozni.
      - Anya, ne már. Mi van, ha egy kis nyafka vagy ilyesmi?
      - Jaj dehogy! - kiáltott fel tiltakozva rögtön. - Nagyon aranyos, meg fogod kedvelni.
      Csak a szememet forgattam, de anyám rájött, hogy a hallgatásommal beleegyeztem. Így hát fogcsikorgatva bár, de délután átmentem, abban reménykedve, hogy anyámnak ugyanazt jelenti az "aranyos" mint nekem.
      Egy velem egykorú lány nyitott ajtót, rögtön mosolyogva. Ahogy megnéztem az arcát, nem tudtam őt elképzelni a mosoly nélkül. A kisugárzása valahogy annyira vidám volt, hogy nekem is vigyorra húzódott a szám.
      - Szia! Kristen vagyok, itt lakok a szo...
      Nem tudtam befejezni, a lány ugyanis a nyakamba vetette magát.
      - Kristen, anyukád már mesélt rólad! Emma vagyok. Jujj, úgy örülök, hogy átjöttél, remélem nem okoz gondot...
      És ezután Emmából csak dőlt és dőlt a szó. Furcsa módon ez egyáltalán nem zavart, jó volt hallgatni, néha közbe is tudtam szólni a hadarásába. Szimpatikus lány volt, a lelkességével és kicsattanó vidámságával Ash-re emlékeztetett. Észre sem vettem, mennyire repül az idő, csak mikor Emmáéknál az órára néztem.
      - Oh, basszus... most mennem kell, a barátommal találkozom. De holnap elvihetnélek a suliba, ha szeretnéd.
      - Persze, az jó lenne – derült fel az arca még jobban, majd elköszöntünk. Csak remélhettem, hogy nem várakoztattam meg nagyon Robot. Viszont mikor beléptem az ajtón, szegény már ott volt a nappalinkban az én fárasztó anyám társaságában.
      - Jajj, Rob, sajnálom... - csókoltam meg rögtön. - Elrepült az idő, észre sem vettem...
      - Semmi gond – mosolygott rám édesen.
      - Nagyon jól elvoltunk mi – kotyogott közbe anyám legyintve. - Mesélj, milyen volt?
      - Remek, Emma tényleg aranyos lány. Az osztálytársunk lesz, úgyhogy holnap én viszem.
      - Kedves volt tőled, hogy átmentél, Kris – lágyult meg anyám arca. - Rob említette, hogy átmentek hozzájuk.
      Kérdőn Robra néztem, mert úgy volt, hogy ma nálunk leszünk, itt mégiscsak kevesebb ember van. Rob egy pillantással jelezte, hogy majd kint elmagyarázza.
      - Igen, megyünk is, majd holnap találkozunk – feleltem anyámnak, majd Rob is illedelmesen elköszönt, aztán kimentünk a kocsijához, amit idefelé észre sem vettem.
      - Szóval miért is hozzátok megyünk? Ennyire megijedtél anyámtól? - vigyorogtam.
      - De vicces ma valaki – kapott el hirtelen Rob, és megajándékozott egy szenvedélyes csókkal. - Anyuék elutaztak, Vic a barátjánál alszik, úgyhogy csak Lizzy van otthon, ő meg nem sokat zavar.
      - Ez azt jelenti, hogy szinte egyedül leszünk? - kérdeztem, miközben kacéran a szemébe néztem, és az ajkamba haraptam. Rob nevetve megcsókolt, majd elindultunk hozzájuk.
      Amint beléptünk az ajtón, ő máris vadul tépte az ajkaimat, miközben kezei a testemen kalandoztak.
      - Hiányoztál – súgta a fülembe, én pedig magamhoz húztam az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
      - Te is nekem – mondtam, mire Rob újból megcsókolt, de ezúttal lágyan, szinte elolvadtam az érzésektől amik átjártak. Combjaimnál fogva felemelt, én pedig köré fontam a lábaim. Édes csókunk egy pillanatra sem szakadt meg miközben felvitt a szobájába.
      Kezei a pólóm alatt simogatták a bőrömet, én pedig észre sem vettem, hogy már az ágyon fekszünk. Csókjai a nyakamat kényeztették, én pedig a rám törő vágytól megnémulva élveztem a kényeztetést. Tényleg hiányzott már, hisz egy napja nem is láttam, és most mindennél jobban vágytam az érintésére.
      Lerángattam róla a pólóját, hogy csupasz bőrét érinthessem, de ő sem maradt le, egyre feljebb gyűrte rajtam a feleslegessé vált anyagot, mígnem végre lehúzta rólam. Ajkaink újból megtalálták egymást, Rob keze viszont már a nadrágomnál járt. Felnyögtem, ahogy kipattintotta a nadrágom gombját, mire ő elégedetten elmosolyodott.
      A nyakamtól kezdve még egyszer végigcsókolgatott a hasamig – miközben lehámozta a melltartómat is – majd a nadrágomat is lehúzta. Ujjai végigszántottak a combomon, az érintése szinte égette a bőrömet, már most ziháltam attól, ami következni fog. Ajkai egyre feljebb haladtak, én pedig szinte tehetetlenül nyöszörögtem Rob karjai közt. Benyúlt a bugyim pántja alá, hogy lehúzza rólam a már nedves anyagot.
      Még egyszer felnézett a szemembe, majd a következő pillanatban megéreztem nyelvét lüktető középpontomon. Felnyögtem a csodás érzéstől, mire Rob elégedetten folytatta amit elkezdett. Kezei erősen tartották a lábaim, miközben nagyon elszántan próbáltam nem megfojtani velük.
      Egyre csak sodort a gyönyör felé, én pedig egyre hangosabban sóhajtoztam. Akkor telt be a pohár, mikor egyik ujját könnyen belém csúsztatta. Felnyögtem a rám lesújtó kéjtől, Rob pedig apró csókokkal borította be a testem, hogy lenyugodjak, de ezzel csak tovább szította bennem a tüzet.
      Felkúszott hozzám egy csókért, nyelvünk pedig szenvedélyes táncba kezdett. Egyik kezemet levezettem Rob mellkasán, hogy megszabadítsam a nadrágjától, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy ő is ugyanúgy kíván engem. Remegő kezeimmel nem mentem túl sokra, ezért Rob is besegített, a következő pillanatban pedig már meztelenül tapadt össze vágytól felhevült testünk.
      Rob végigsimított a combomon, én pedig a csípője köré fontam a lábaimat. Próbáltam elnyomni hangos sikolyomat, mikor végre újból összeforrt a testünk. Rob aggódva tekintett le rám, de egy pillantással megnyugtattam, hogy mindezt nem a fájdalom hozta ki belőlem, majd megmozdítottam a csípőm.
      Nyakamba temetve a fejét nyögött fel, majd lassan mozogni kezdett. Szorosan öleltük egymást közben, ajkaink pedig újra és újra egymásra találtak. Rob egy kicsit elhátrált, hogy a szemembe nézhessen, majd egy kósza tincset kisimított az arcomból.
      - Szeretlek – suttogta szinte hangtalanul. A szívemet ellepték az érzések, miközben úgy éreztem, hogy a testem szinte elégett a szenvedélytől.
      - Én is téged – feleltem, mire Rob olyan gyengéd és szerelmes csókot adott, hogy a könnyem is majdnem kicsordult.
      Rob végre megkönyörült rajtam – vagyis leginkább mindkettőnkön – és sebesen űzött minket a pusztító gyönyör felé. Szinte egyszerre értük el a legfelsőbb pontot, és zihálva öleltük egymást puha csókok közepette.
      Rob óvatosan mellém feküdt, majd a mellkasára húzott. A közelsége teljes biztonságot adott, így boldogan hajtottam a fejem álomra.