22. fejezet

Hát nem édesek?? :D
Megérkezett a következő rész, viszont eléggé semmilyen meg kicsit unalmas is, de azért remélem nem lesz olyan borzasztó :DD Köszönöm szépen a kommenteket, és néhányra reagálnék is. Először is, egyelőre nem igazán tervezek összezördülést Robstenék között, úgyhogy nyugi :D És a karácsonyi hangulatba természetesen ilyenkor nem lehet beleélni magunkat, ez most így jött ki :D Jah és mikor az előző fejezetet írtam már késő este volt, és elég sok minden volt a fejemben, úgyhogy pár dolgot nem írtam le amit akartam, az egyik kérdésre válaszolva: igen, védekeztek :D Nincs leírva, de nem kételkedünk, elfogadjuk és kész xD Jó olvasást.. :P
Abellana

(Rob)

      Amikor reggel kinyitottam a szemem, az első gondolatom az volt, hogy biztosan álmodtam. De aztán megéreztem magam mellett Kristen testét. Gyönyörű volt, az arcán csak a békesség látszott, az ablakon beszűrődő fény pedig meztelen hátára vetült. Boldogan bámultam őt – percekig, akár egy óráig, ki tudja? - és a végtelenségig képes lettem volna erre, de jelen pillanatban még a nikotinhiányom is sürgetett.
      Nagyon óvatosan kimásztam Kris mellől, hogy aztán felkapjak egy nadrágot és kimenjek az erkélyre. Miközben meggyújtottam egy szál cigit, eszembe jutott a tegnap éjszaka. A szexre eddig mindig csak úgy gondoltam, mint egy biológiai szükségletre. Kristennel ez teljesen más volt. Feltöltődött érzelmekkel, több volt puszta vágynál. Fantasztikus volt.
      A gondolataimat hátulról körém fonódó vékony karok szakították félbe. Elnyomtam a cigimet, majd megfordultam. Egy mosolygós és vidám Kristennel találtam szembe magam. Letörölhetetlen vigyorral a képemen szorosan magamhoz öleltem, végigsimítottam az arcán, és egy gyengéd csókkal köszöntöttem.
      - A tegnap éjszaka...
      - Elképesztő volt – szakítottam félbe Kristen-t, mire még nagyobb lett a mosolya. Imádtam őt ilyennek látni.
      - Szeretlek, Rob. - Ez a két szó a szívemig hatolt, úgy éreztem ennyivel nem vagyok képes kifejezni mindazt, amit Kris iránt érzek. De megtettem.
      - Én is szeretlek – feleltem halkan, majd újabb lágy csókban forrtunk össze.

(Kristen)

      A következő napok varázslatosan teltek, boldogabb voltam mint valaha. Rob mindig a kedvemben volt, egyszerűen imádnivaló volt. Karácsony után átmentünk a mi házunkba, hiszen ott mégiscsak nyugodtabban lehettünk. Ki sem mozdultunk a házból – és a szobából sem igazán – jóformán még a telefont se vettük fel, így hát csak pár nappal szilveszter előtt tudtuk meg Ashley tervét.
      Mikor felhívott, Nikki is mellette volt, amin először meglepődtem, majd egy kis önző féltékenység is fellobbant bennem, hisz Ash-sel nagyon jó barátnők lettünk, és most a legjobb barátom is egyre közelebb kerül hozzá.
      Ami még meglepőbb volt, mikor közölték, hogy mostanában Nikki és Kellan össze vannak nőve. Nikki elmesélte, hogy az utolsó nap Kellan elhívta őt, és rögtön másnap találkoztak is, azóta pedig egyfolytában együtt vannak. Én pedig örültem, hogy Nikki boldog.
      Szilveszter estéjén kéz a kézben sétáltunk Ashley-ék háza felé, aki saját bevallása szerint nem tervezett semmi különlegeset, csak egy kis iszogatást. De mind tudtuk, hogy abból nem sül ki jó dolog...
      Ash vigyorogva köszöntött bennünket, mikor megérkeztünk, majd gyorsan behúzott engem a konyhába.
      - Te lefeküdtél vele!!! - támadott le rögtön.
      - Mivan?? - csúszott a hangom jóval magasabbra a kelleténél.
      - Látom rajtad. Rajtatok...
      - Miért, talán a homlokomra van írva? - gúnyolódtam. Ash nem válaszolt, csak hatalmas mosollyal a nyakamba vetette magát.
      - Jajj, úgy örülök, hogy boldogok vagytok!
      - Köszi Ash... na és ki van még itt?
      - Mindenki, kivéve... - Nem kellett mondania. Tomra gondolt.
      - Őt is meghívtad? - kérdeztem bizonytalanul. Tudtam, hogy ők ketten most eléggé komplikáltak voltak, de Tom ugyanúgy a mi kis "csapatunk" része volt, mint bárki.
      - Hát... megpróbáltam rávenni. Nekem nem sikerült, de a fiúk meggyőzték. Gondolom nem nagyon szeretne velem lenni – mondta Ash csüggedten.
      - Héé, minden rendben lesz – öleltem meg a barátnőmet, majd kimentünk a konyhából, és ebben a pillanatban érkezett meg Tom is.
      - Tom, szia! - lelkesült fel Ashley. Láthatóan nem hitt benne, hogy tényleg eljön. - Örülök, hogy itt vagy.
      - Jah, a többiek erősködtek – mondta unottan Tom, majd beállt a csend. Elég kínos helyzet volt, és tudtam, hogy Ashley-t bántják Tom szavai.
      - Na jó, ha már mindenki itt van, kezdődhet a buli... - csaptam össze a két tenyerem, és csatlakoztunk a többiekhez.
      Az este folyamán rájöttem, hogy Ashnek igaza volt, Nikki és Kellan tényleg állandóan együtt voltak, mintha más nem is létezne. Nem abban a "nyalják-falják egymást" értelemben, egyszerűen csak egymás közt beszélgettek és nevetgéltek, de mindketten nagyon vidámnak tűntek.
      Ezzel szemben Ashley eléggé lógatta az orrát, főleg Tom modora miatt, aki tőle szokatlanul egyenesen bunkó volt Ashley-vel. Nem értettem ezt az egészet, de nem is kívántam beleszólni a dolgaikba.
      Ezek után Robbal eléggé egymásba feledkeztünk, ezért észre sem vettük, hogy Ashley már nincs itt. Sőt mi több, Tom sem. Közeledett éjfél, úgyhogy szóltunk a többieknek, hogy megkeressük őket. És ehhez nem kellett messzire menni...
      Ahogy kinyitottuk a bejárati ajtót, Ash és Tom a verandán állva szétrebbentek. Egy csókot zavartunk meg.

(Ashley)

      Zavart, ahogyan Tom viselkedett velem. Csakis a többiek kedvéért volt hajlandó betenni a lábát a házunkba, én pedig elkeseredetten próbálkoztam azzal, hogy újra hozzám szóljon. Hiányzott a barátsága, hiányzott az ahogy megnevettet, és ő maga is hiányzott. De akárhányszor hozzászóltam, csak bunkón felelgetett.
      Ahogy körbenéztem a szobában, láttam, hogy Kellan és Nikki végre rájöttek, hogy mások is vannak körülöttük, és most Tommal és Jacksonnal beszélgettek, Rob és Kris pedig totálisan egymásba temetkezve lebegtek a saját kis buborékukban. Egyedül éreztem magam.
      A tekintetem összeakadt Tom pillantásával, de pár másodperc után elkapta a fejét. Muszáj volt beszélnem vele. Leültem mellé, és halkan megkérdeztem.
      - Kijönnél velem beszélgetni egy percre?
      - Nincs mondanivalóm számodra, Ashley – válaszolta rám se nézve.
      - Nekem viszont van! Kérlek...
      Ekkor rám pillantott, majd bosszúsan – mint aki nekem tesz szívességet – felállt, és követett. Az ajtó előtt megálltam, de ekkor jöttem rá, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Így hát csak jött belőlem...
      - Miért nem lehetünk újra barátok? - kérdeztem, már-már a sírás határán.
      - Talán nem vagyunk azok? - nézett rám Tom unottan.
      - Nem! - kiabáltam. - Észre sem veszel, ha pedig hozzád szólok, örülök, hogy nem küldesz el a francba...
      - Nem értem, hogy mit vársz tőlem, Ashley.
      - Csak azt, hogy próbáld meg!!
      - Miért nem te próbálod meg? - emelte fel a hangját Tom. - Figyelj, elfogadtam, hogy nem tekintesz rám úgy ahogyan én rád. Ennél több nem megy.
      - Kérlek, Tom... megmondtam, hogy most senkivel sem akarok kapcsolatba kerülni. Cam után nem...
      - Akkor miért nem hagyod, hogy elfelejtessem veled? - jött hozzám közelebb Tom. Az arca meglágyult, már egyáltalán nem azt mutatta, hogy nem érdeklem.
      - Senkiben sem tudok most megbízni... - suttogtam.
      - Nem tenném veled azt amit ő, tudod jól.
      - Tudom, de ez most nekem nem megy... még azt sem tudom mit érzek – mentegetőztem.
      - Akkor segítek rájönni – felelte Tom, és időm sem volt kitalálni, hogy ez mit jelenthet, ajkait máris az enyémeken éreztem. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy a csókja is hiányzott. És az érintése...
      Az elsővel ellentétben ez nem egy vad csók volt, áradt belőle a gyengédség. Fogalmam sincs meddig álltunk ott elveszve ebben a csodás érzésben, ahogy ajkaink összeforrnak, de egy idő után az ajtó nyílására lettünk figyelmesek.