24. fejezet

Hát úgy látom egy kis fenyítés jó hatással volt rátok :D Köszönöm szépen a kommenteket, csak maradjon is így ;) Meg kell vallanom, hogy ez most egy nagyon rövid rész és nem is történik benne sok minden, de mostanában valahogy nem igazán akaródzik írni :/ Ennek ellenére megpróbálom hamar hozni az új részt. És írjatok ide is :)
Abellana

(Kristen)

      Reggel arra ébredtem, hogy Rob keze gyengéden cirógatja a vállam, ajkai pedig a hátamat borították be csókokkal. Hát lehet egy olyan pasinak ellenállni akivel még az ébresztő is tökéletes? Adtam neki egy jóreggelt-csókot, mire elmosolyodott.
      - Nem lett volna szívem felébreszteni mikor ilyen édesen alszol, de lassan indulnunk kéne – mondta halkan.
      Felnyögtem. Hát persze... ma hétfő van.
      - Nekem még haza kell mennem Emmáért is – ugrott be hirtelen.
      - Nem lenne egyszerűbb ha csak felkapnánk út közben?
      - Alig ismer valakit, nem akarom így letámadni – feleltem. - Na meg amúgy is azt mondtam, hogy én viszem el.
      - Na jó, akkor kiteszlek otthon – sóhajtott Rob, én pedig egy csókkal köszöntem meg neki. Otthon pár perc alatt kicsit összeszedtem magam, és közben írtam egy sms-t Emmának, hogy mindjárt indulunk. Mikor leértem, már ott is volt.
      - Szia – köszöntöttem vidáman, mire rajta is megjelent az elmaradhatatlan mosoly.
      - Köszönöm, hogy elviszel – mondta félénken, de én csak legyintettem.
      - Ugyan, semmiség...
      Mikor elindultunk, Emma megszólalt.
      - Az ablakomból nem tudtam nem észrevenni, hogy elbúcsúztál egy sráctól a ház előtt. Remélem nem kavartam be semmibe.
      - Jaj, dehogy. Amúgy is haza akartam jönni suli előtt.
      - Szóóóval... ő a barátod?
      - Igen.
      - Mázlista – sóhajtotta Emma, mire én felemeltem a szemöldököm. - Jaj, mármint... ne érts félre, én csak...
      - Hadilábon állsz a pasiügyekkel? - kérdeztem mikor nem folytatta.
      - Már ha lennének pasiügyeim – forgatta a szemét. Ez annyira emlékeztett saját magamra, hogy felnevettem.
      - Én is így voltam vele – nyugtattam meg. - Aztán valahogy egyszer csak összejöttek a dolgok Robbal...
      - Akkor szurkolj az én tündérmesémhez is – kacsintott Emma.
      - Úgy lesz – mosolyogtam. Mikor kiszálltunk és elindultunk a suli felé, észrevettem a szokásos helyünkön a többieket. Emma követte a pillantásom, és éreztem, ahogy megfeszül mellettem.
      - Nyugi, bírni fognak – mondtam bátorítóan, majd elindultunk feléjük. Mind nagyon kedvesen mutatkoztak be Emmának, aki kicsit elpirult, mikor Robra került sor. Ha az előbb nem beszéltem volna vele, valószínűleg féltékeny lettem volna, de tudtam, hogy erre semmi okom. Emma egy álmodozó lány volt, akinek úgy tűnt hogy még nem voltak fiú barátai. Egyik értelemben sem.
      A szünetekben azon voltunk, hogy ő ne érezze kívűlállónak magát, de azért nem is akartuk letámadni. Úgy láttam, hogy elég jól érzi magát, és a nap végére már nyitottabb is lett, aminek örültem. Miközben hazafelé tartottunk, ő is elmondta, hogy örül amiért ilyen jól ment az első napja.
      Mikor beléptem a házba, anyám egy hírrel fogadott.
      - Az apád hívott – közölte bizonytalanul, mintha félne attól, hogyan fogok reagálni. - Szeretné ha ott töltenéd a hétvégét náluk.
      - Ömm... szó sem lehet róla – vágtam rá.
      - Jajj, Kris, de hát miért? Olyan régen találkoztál már vele.
      - És nem véletlenül... semmi kedvem New Yorkba utazni hozzá meg a bamba csajához. Különben is, te minek győzködsz? Végre itthon vagy erre el akarsz küldeni az ország másik felébe?
      - Te is tudod, hogy nem erről van szó – csóválta a fejét. - De neki is joga van látni a saját lányát, és különben is én még itt leszek egy darabig.
      Felsóhajtottam. Nem tudtam, hogy milyen érveket hozhatnék még fel.
      - Tudod mit? - kiáltott fel hirtelen anyám lelkesen. - Vidd el Robot is! Apád örülne ha megismerhetné.
      Ezen elgondolkodtam. Egy hétvége Robbal New Yorkban...? Máris nem hangzik olyan rosszul az ajánlat.
      - Na jó, majd felhívom aput és elmondom neki, hogy megyek... megyünk – adtam be a derekam, mire anyám elmosolyodott. Én csak a szememet forgattam, majd felmentem a szobámba, hogy átöltözzek, mielőtt találkozom Robbal.

(Rob)

      Mikor ajtót nyitottam, Kris rögtön a nyakamba ugrott. Felnevettem, nem csak a heves köszöntés miatt, hanem a boldogságtól is. Hihetetlen, hogy még csak egy órája váltunk el. Váltottunk egy üdvözlő csókot, majd inkább felhúztam a szobába, hogy a nővérem ne zavarhasson meg minket.
      - Valami baj van? - kérdeztem Kristől, mikor homlokán aggodalmas ráncok jelentek meg.
      - Nem, csak... arra gondoltam, hogy lenne-e kedved elkísérni a hétvégén New Yorkba. Anyám szerint apám nagyon szeretné már ha elmennék, de mivel eszem ágában sincs oda betenni a lábam, azt javasolta, hogy hívjalak el.
      Elmosolyodtam, majd átöleltem Kristen derekát, hogy közelebb húzzam magamhoz.
      - Szóval... szeretnéd, ha elmennék? - kérdeztem halkan, miközben végighúztam az ajkaim a nyakán. Ahogy kezeim végigsimították a testét mindenütt, kapkodni kezdte a levegőt.
      - Ki tudja... talán egy hétvégéig kibírlak – viccelődött, majd kezei befurakodtak az ingem alá, mire fordult a kocka. Egy káprázatos mosollyal nyugtázta, hogy milyen őrjítő hatással van rám.
      - Ez esetben benne vagyok – mondtam, majd máris mohón csókoltam az ajkait. Megint azt éreztem, hogy nem tudok betelni vele. Kristen kezei az ingem alatt ténykedtek, nyelve forró táncot járt az enyémmel, de mikor a felsője aljához ért volna a kezem...
      - Most nem lehet – rázta meg a fejét, és ellépett tőlem. - Megígértem Ashnek, hogy mind átmegyünk hozzá.
      - Na neee – méltatlankodtam. - Így hagysz felspanolva?
      - Talán jegelned kéne magad – vont vállat vigyorogva.
      - Gonosz boszorkány vagy, ugye tudod? - kérdeztem, miközben magamhoz rántottam, és csókokkal borítottam be az arcát. - Ezt még visszakapod.
      - Remélem is – kacsintott. Még egy utolsó csók után elindultunk Ashley-hez...