35. fejezet

Hűűha, nagyon belehúztatok a komikkal, köszönöm szépen :D Néhányan már kitaláltátok mi lesz ebben a részben... Jó olvasást és írjatok ám ide is :P
Abellana

(Kristen)

      - Rob, te meg mit...
      - Mégis mit gondoltál? - kiabálta, beljebb tessékelve önmagát. Én meg csak álltam tátott szájjal, fogalmam sem volt miről beszél.
      - Ezt meg hogy érted? - kérdeztem döbbenten, miután becsuktam az ajtót. De ő nem válaszolt, csak folytatta a mondandóját – továbbra is elég hangosan.
      - Tudod mit? Kurvára jól megvoltam! Elvoltam a gondolattal, hogy az ország másik végében éldegélsz vígan én meg elveszek egy másik nőt.
      - Rob...
      - Erre idejössz az esküvőm előtt egy héttel és újra felborítasz mindent! Azt hiszed most már tiéd a világ, ha füttyentesz máris ott hagyok mindent?
      - Dehogy hittem én ilyet! - kiáltottam fel hitetlenkedve. Most már én is kezdtem ideges lenni.
      - Akkor meg minek jöttél?! - ordította dühösen Rob. Tudtam, hogy nem lenne képes bántani, de az ösztöneimből adódóan kezdtem megijedni.
      - Én... nem tudom, Rob... én csak...
      - Tudod mi a legidegesítőbb? - kiabált tovább haragosan. - Az, hogy én megpróbáltalak visszaszerezni! Még abban az évben... karácsony előtt egy nappal megkerestelek! Bennem volt a tudat, hogy újra együtt lehetünk és teljesen bele éltem magam. Úgy hajtottam a házatokhoz mint egy őrült. És tudod mi fogadott? Azzal a Mike-kal smároltál éppen, míg én a sötétben elhajtottam ott!
      Rob szavai megdöbbentettek és a szívembe martak, pláne izzó pillantásával együtt, amellyel most engem ostorozott. Istenem, ha tudtam volna, hogy akkor olyan közel volt...
      Jól emlékeztem arra a napra, akkor már túlvoltunk Mike-kal pár randin, és ő a szívem meghódításán fáradozott, de én nem tudtam magamhoz közel engedni. Azon a napon csakis Rob járt a fejemben, hiszen az azt megelőző karácsonyunk annyira tökéletes volt, akkor pedig összeomlani készült bennem minden...
      Megtörve, könnyekkel a szememben próbáltam lenyugodni, hogy normális hangon válaszolhassak Robnak.
      - Akkor csókolóztunk először. Egész nap rád gondoltam, és fogalmam sem volt mi ütött belém, csak hagytam neki, hogy megtegye. Te pedig pont akkor...
      - Igen, pont akkor – sóhajtott fel Rob. Az én szememből újabb meleg könnycseppek indultak el.
      - Miután kiléptél az ajtón és el sem búcsúztál... másnap odamentem a házatokhoz. Vic elmondta, hogy elmentél és el akarsz felejteni.
      - Sosem említette ezt nekem – nézett rám Rob döbbenten.
      - Mert én később megkértem, hogy ne tegye – feleltem halkan.
      - Miért mentél oda, Kristen? - kérdezte. Az ő hangja is halk volt és gyengéd. De ahogy az arcába néztem, még mindig észrevettem rajta a dühöt.
      - Bármit megadtam volna, hogy minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. El akartam mondani neked, hogy inkább New Yorkba megyek és nem fogadom el a szerepet. Aztán utánad akartam menni, de... rájöttem, hogy vége és nem akarsz visszakapni.
      Rob ekkor fájdalmas tekintettel a szemembe nézett és közelebb jött hozzám.
      - Mindig vissza akarlak majd kapni, amíg csak élek – suttogta.
      - Akkor miért nem szerzel vissza most? - kérdeztem halkan zokogva. - Itt vagyok és csak téged szeretlek.
      - Kristen, ne csináld ezt – sóhajtott. - Ez nem ilyen egyszerű.
      - Dehogynem, pontosan ilyen egyszerű – ellenkeztem.
      - Hát egyáltalán nem érted? Minden meg van tervezve, nem hagyhatok magam mögött mindent! - emelte fel a hangját megint.
      - Öt éve sem tetted! Akkor tedd meg most!
      - Kristen, hagyd abba... - rázta meg a fejét idegesen.
      - Rob...
      - Komolyan beszélek! - nézett a szemembe, a tekintete villámokat szórt.
      - Nem, én... - Nem tudtam befejezni a mondatomat. Ugyanis a következő pillanatban szinte sokkot kaptam: annyi idő után újra magamon érezhettem az ajkait. A csókja vad volt, nyelveink szinkronban mozogtak rátalálva egymás ritmusára, mintha az az öt év kitörlődött volna...
      Most csak mi maradtunk, meg a harag ami felgyűlt bennünk a rengeteg idő alatt. Rob vadul tépte az ajkaimat, én pedig belesüllyedtem ebbe az érzésbe. Nem akartam soha többet elengedni, csak élvezni akartam ahogy ajkaink csókban forrnak össze. Kezei közt szorosan tartotta az arcom, de mégis óvatos volt. Karjaim felkúsztak és a nyaka köré kulcsolódtak. Próbáltuk olyan közel húzni a másikat, mint még soha.
      Olyan volt, mintha fellélegeztem volna. Öt évig fuldokoltam, és most végre újból kaptam levegőt. Rob karjai lejjebb ereszkedtek, körbeölelte a derekam és még szorosabban tartott. Kezei lassan végigsimítottak rajtam és a csípőmnél befurakodtak a felsőm alá. Belenyögtem a csókunkba, ahogy megérintette a fedetlen bőröm, mintha megrázott volna az áram. Elképesztő volt az a feszültség ami most kiütközött közöttünk.
      Én még mindig bizonytalan voltam, az agyamra köd telepedett, ami csak Robot és az égető érintéseit engedte át. Viszont volt egy apró zug a fejemben, ami jelezte, hogy ez talán egy hiba. De nem érdekelt. Ő Rob. Mindennél jobban akartam.
      Egyik kezem végigsimított az arcán, majd megpihent a nyakán, míg a másik egyre lejjebb igyekezett, és hozzá hasonlóan befúrtam ujjaim a pólója alá. Forró csókunk egy pillanatra sem szakadt meg míg Rob két tenyere a fenekemre simult és belemarkolva a karjaiba emelt.
      Annak ellenére, hogy most mindent a düh és a szenvedély dominált, majdnem elsírtam magam az érzésektől, amik átfutottak rajtam. Hihetetlenül szerettem őt, és ahogy megérintett... egyszerre volt vágytól fűtött és szerelemmel teli.
      Rob letett az ágyra, majd ő is fölém helyezkedett. Most először elvált az ajkaimtól, és csókjai áttértek a nyakamra. Kezei egyre feljebb gyűrték a felsőm, mígnem teljesen lehúzta rólam. Ajkai és nyelve egyre lejjebb haladtak, miközben kezeivel ott simogatott ahol csak ért. Engem nagyon kezdett zavarni a túlöltözöttsége, ezért kezeimet a pólója aljához vezettem, és bénáskodva megpróbáltam lehúzni róla, de ő készségesen besegített.
      Ezután ajkaival visszatért a hasam csókolgatásához, nyelve a köldököm körül körözgetett lágyan, két keze pedig felsiklott a karomon. Mikor a vállamhoz ért, finoman lehúzta a melltartóm két pántját róla. Végigsimított a derekamon, én pedig enyhén megemeltem a hátam, hogy lehúzhassa rólam az anyagot.
      Áhítattal nézett végig rajtam, miután megszabadított a melltartómtól. Ez arra emlékezetett, mikor először voltunk együtt. Ez legalább annyira csodás volt, bizonyos szempontból most is először voltunk együtt.
      Rob újból megcsókolt, miközben egyik keze szenvedélyesen a hajamba túrt, a másik a mellemet kényeztette érintéseivel. Felnyögtem, ez pedig valamit elindított Robban, ugyanis egyik keze lecsúszott a nadrágomhoz, és annak a gombjával kezdett el bíbelődni, pár pillanat után pedig ki is pattintotta azt.
      Kis időre újból elváltak az ajkaink, míg Rob megint végigcsókolta a felsőtestem és a karjaim, majd elért a nadrágomhoz. Lassan húzta le rólam a ruhadarabot, ujjai kellemesen bizsergető vonalakat húztak maguk után a combomon. Ezután nem habozott sokat, a nadrágom rögtön követte a bugyim is.
      Rob ajkaival végigsimította a belső combjaimat, én pedig máris ziháltam. Hamarosan apró csókokkal folytatta, mígnem elért nőiességemhez. Vágyaim központjánál sem spórolt a csókokkal, először csak finom érintésekkel kényeztetett, majd nyelvével folytatta az érzéki játékot. Én csak hangosan sóhajtoztam, olyan volt, mintha fulladoztam volna a gyönyörben.
      De én nem bírtam tovább. Csak össze akartam fonódni vele, eggyé válni megint, és együtt létezni legalább pár csodálatos óráig.
      Egyik kezem az arca oldalára kúszott, mire ő felnézett rám. Láthatta a kínlódásom – ami egyáltalán nem csak testi volt – mivel az arcunk újra egy vonalba került. Kezemet a nadrágja elejére simítottam, ő pedig rögtön levette magáról az utolsó ruhadarabokat.
      Érintését most megint az arcomon és a nyakamon éreztem, miközben végig a szemembe nézett és lassan belém csúszott. Pár pillanatra mindketten megnémultunk. A tekintete most végtelenül gyengéd és szerelmes volt, csak remélhettem, hogy ő is ezt olvassa ki az én pillantásomból.
      Miután pár percig csak élveztük az ismerős, mégis minden alkalommal új helyzetet, Rob hamarosan megmozdult, mire mindketten felnyögtünk. A tekintete egy pillanatra sem eresztette az enyémet, miközben újra és újra elmerült bennem.
      Most nem létezett semmi, csak az, hogy újra egybe forrtunk, nem számít mennyi idő után. Rob végtelenül gyengéd, mégis annyira szenvedélyes volt. Mikor nem épp egymás szemébe nézve élveztük a helyzetet, akkor puha csókokat váltottunk, vagy Rob végigcsókolgatta a nyakamat és a vállamat.
      Mielőtt mindkettőnket elért volna beteljesülés, Rob újból megcsókolt, szenvedélyesen de mégis kétségbeesetten. Ahogy éreztem kezei cirógatását is a testemen, tudtam, hogy hamarosan vége. Nemsokára őt is és engem is egyszerre ért el az édes robbanás, amit még apró kis rezgések követtek összefonódott testünkben.
      Egymásra néztünk, még mindig zihálva, a tekintetünkben ott volt a jövő bizonytalansága, a szerelem, a hitetelenség... És ekkor rádöbbentünk, hogy mit is tettünk az imént.