38. fejezet

Itt a folytatás, ami inkább egy töltelékfejezet lett... kicsit bepillantunk Nikki és Kellan életébe (külön-külön) :D Jó olvasást, és aki még nem nézett be az új történetemhez, az pótolja ;)

(Kristen)

      - Kristen!! - kiáltott fel Jamie mikor meglátott, és a lábaim köré fonta a karjait – mivel még csak idáig ért fel. Régóta nem láttam már, és most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott ő is.
      - Ez aztán a vendégszeretet... - nevettem fel, visszaölelve őt.
      - Jamie, ki az? - kiabált ki egy ismerős hang, de mielőtt választ kaphatott volna, kinézett a konyhából. - Kristen, szia!!!
      Nikki arcán meglepett, de boldog mosoly terült szét, és gyorsan megölelt.
      - Úgy örülök, hogy itt vagy – mondta. A következő szavait a fiához intézte. - Nyugodtan kimehetsz játszani kicsim, anyu meg a te bolond Kristen nénikéd amúgy is unalmas felnőtt dolgokról fognak beszélgetni.
      - Úgy ám – bólintottam, majd még egyszer alaposan megszorongattam Jamie-t aki gyorsan ki is szaladt.
      - Jesszusom, pár hónapja láttam utoljára és máris mennyit nőtt! - sóhajtottam.
      - Ne is mondd... alig hiszem el, hogy már ekkora.
      Azt kell mondanom, Jamie a világ legimádottabb kisfiúja volt, annak ellenére, hogy elég nagy meglepetésként érte a saját szüleit is. Ugyanis mint kiderült, ő volt Nikki és Kellan kapcsolatának az "emléke"...
      Nikki pár nappal azelőtt tudta meg, hogy terhes, mielőtt én és Rob szakítottunk. Viszont ő maga sem akarta elhinni és egy ideig nem is szólt róla senkinek. Ő volt az első személy, akinek kiöntöttem a lelkemet, majd ő is elárulta a titkát – először csak nekem, majd Ashley-nek is. Ash unszolására végül Nikki megosztotta a nagy híreket az apával is...
      Kellan ekkor eléggé sokkos lett, rögtön elkezdte tervezgetni, hogy elveszi Nikki-t és nem megy egyetemre. Nikki viszont nem akarta, hogy Kellan feladja a tervét... Nagy nehezen rávette őt, hogy menjen csak New Yorkba az egyetemre.
      Kellan olyan sűrűn jött LA-be Nikki terhessége alatt, amilyen sűrűn csak tudott. Egyáltalán nem hagyta őt magára, és mindkettejükből felelősségteljes szülő lett. Jamie és Kellan pedig rajongtak egymásért...
      - Szóval mi szél hozott erre? - kérdezte Nikki. - Nem mintha nem örülnék, hogy itt vagy... Na és persze még egyikőtökkel se tudtam beszélni. Mi volt az esküvőn?
      - Nos... az esküvő elmaradt – mondtam egy apró mosollyal, Nikki pedig kiköpte a kávéját.
      - Hogy mivan??? Várj, akkor... - Nikkinek kezdett leesni a dolog. Én csak bólintottam, mire ő sikítva ugrott a nyakamba.
      - Uramisten, Kris, ezt alig hiszem el! Végre ennyi év után ti hülyék rájöttetek, hogy muszáj együtt lennetek!
      - Milyen kedves – nevettem fel.
      - Mesélj el mindent! - követelte rögtön, úgyhogy bele is kezdtem a történetbe. Órákon át beszélgettünk Nikkivel, ami nagyon jól esett, régóta nem volt már ilyen. És természetesen ő is örült neki, hogy Robbal minden a régi...
      Mielőtt elbúcsúztunk volna, eszembe jutott valami, amit tegnap mondott Ash.
      - Ashley eltervezte, hogy ma este szórakozni fogunk, úgy mint régen, úgyhogy képzelheted... - nevettem. - Ugye ott leszel?
      - Hidd el, szívesen mennék, de már vagy egy hete ma láttam először Jamie-t. A mai estét a fiammal töltöm. De nektek jó szórakozást – mosolygott Nikki.
      - Kösz Nikki, neked is – mosolyogtam vissza, majd elköszöntem tőle és Jamie-től.

(Rob)

      Ha Ashley egyszer eltervezi, hogy mindannyian szórakozunk egyet, abból sosem sül ki semmi jó. De magadtam neki a bizalmat, többek közt azért is, mert Tom szerint este "dobok majd egy hátast". Fogalmam sincs, hogy min törték a fejüket megint...
      - Min jár az eszed? - kérdeztem Kris-t, aki nagyon gondolkodva nézett kifelé a kocsi ablakán.
      - Nem érdekes – sóhajtotta, de mikor rám nézett, tudta, hogy nem hagyom ennyiben úgysem. - Csak eszembe jutott, hogy mennyi minden megváltozott az öt év alatt. Felnőttünk – nevetett fel keserűen.
      - Csak az számít, hogy minden rendbe jött – mondtam. - Túl kell lépnünk az önmarcangoláson, nekem egyfolytában az jár a fejemben, hogy bár maradtam volna, neked meg az, hogy inkább New Yorkba jöttél volna. De talán ez kellett ahhoz, hogy újra együtt lehessünk. Nem követjük el ugyanazokat a hibákat újra.
      - Azt hiszem igazad van – bólintott Kristen, én pedig leálltam Ashley-ék háza előtt. Közelebb hajoltam Kristenhez és egy apró csókot nyomtam az ajkaira. Szerettem volna eloszlatni a kétségeit, tudtam, hogy még mindig nem hiszi el teljesen, hogy minden rendbe jött.
      - Ne aggódj semmi miatt – suttogtam. - Megígértem, hogy ezentúl boldoggá teszlek.
      Kristen ekkor felpillantott a szemembe, egyik kezét pedig az arcomra simította.
      - Szeretlek, Rob – mondta halkan, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
      - Én is téged – feleltem, majd egy utolsó csók után elindultunk befelé.
      - Végre itt vagytok – sikított fel Ash mikor ajtót nyitott. Mikor azonban közelebb hajolt Kristenhez, olyan halkan mondott neki valamit, hogy én ne halljam. Mégis sikerült.
      - Elmondtad már neki? - kérdezte. Kris csak alig észrevehetően megrázta a fejét, én pedig gyanakodva méregettem őket. Van valami amit Kristennek el kéne mondania nekem...?
      Az este hátralévő részében ez járt a fejemben, de Ashnek és Tomnak sikerült kizökkentenie a gondolataimból, mikor elárulták a meglepetésük.
      - Szóval... - kezdte Ash izgatottan – készítsétek a naptáraitokat, ugyanis mind foglaltak vagytok decemberre. Az esküvőnkre.
      Ezen mind meglepődtünk, hiszen még csak pár hónapja költöztek össze, bár az igaz, hogy ők már több, mint öt éve együtt vannak. Boldogan gratuláltunk nekik.

(Kellan)

      - Hát nem elképesztő? - ámuldozott Emma, miközben kimentünk a teraszra. - Mikor megismertem őket, még össze-vissza bénáztak, most meg... hűű!
      Képzelem milyen bárgyú vigyor terülhetett szét az arcomon, miközben a mosolyát bámultam és az ajkai mozgását beszéd közben. És valószínűleg túl sokáig nem is reagáltam, csak bambultam, ugyanis Emma rám kapta a tekintetét.
      - Mi van? - kérdezte nevetve.
      - Nagyon szép vagy ma – feleltem mosolyogva, mire az ő arca megkomolyodott.
      - Ó istenem, tudtam, hogy ez lesz, annyira tudtam...
      - Micsoda? - értetlenkedtem.
      - Kellan, New Yorkban hülyék voltunk. Borozgattunk az étteremben, aztán lassúztunk, elkísértél a szobámig... de csak egy csók volt. Nem hagyhatnánk ennyiben? Két részeg barát részeges csókja.
      - És mi van, ha én nem szeretném ennyiben hagyni? - kérdeztem közelebb lépve hozzá.
      - Ne csináld ezt – rázta meg a fejét. - Az egyik legjobb barátom vagy.
      - Emma, veled egyetlen csóknál azt éreztem, amit más lányokkal sosem. A barátság is átalakulhat...
      - Jól van, tegyük fel, hogy összejön köztünk valami komolyabb, de évek múlva szakítunk. Hogy fogok utána Jamie vagy Nikki szemébe nézni? Tudod, hogy szeretem őket!
      - Nem gondolkodhatsz így! Muszáj vállalni a kockázatot néha. És különben is, hogy jön ide Nikki?
      - Ő a fiad anyja – sóhajtotta Emma. - Mindig is sokat fog jelenteni neked.
      - Persze, hiszen ő adta nekem Jamie-t. De nem szeretem őt úgy, mint téged. Ne keress kifogásokat, Emma – mondtam halkan, majd megtettem még egy lépést felé. Egyik kezemmel megemeltem az állát, hogy rám nézzen, és lassan felé hajoltam...