28. fejezet

Íme a következő rész :) El kell mondanom, hogy ami most következik, későbbre terveztem de úgy érzem hogy a jelenlegi helyzetből már nem tudok többet kihozni. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre, úgyhogy rajta ;) Jó olvasást.
Abellana

(Kristen)

5 hónap múlva

      - Alig hiszem el, hogy vége – hullottam le kimerülten Ashley mellé a kanapéra.
      - Ne is mondd... egy életre elegem lett a vizsgákból. De most aztán belevetjük magunkat a nyárba – nézett rám lelkes vigyorral.
      - Veled az csak akciódús lehet – nevettem fel.
      Június vége volt, és a mai nappal le is zárultak a vizsgáink. Végre mind kikerültünk a középiskolából... Az egyetlen amit sajnáltam az volt, hogy ősszel a barátaink köre szétszéled. A New York-i Egyetemre Kellan és Jackson is bekerültek, úgyhogy őket legalább biztos fogjuk látni.
      Nikki és Kellan már vagy három hónapja nem voltak együtt, de megmaradtak barátoknak. Sajnáltam őket, de talán amúgy is ez lett volna a vége, mivel Nikki Los Angeles-ben maradt. Emma, aki az utóbbi hónapok alatt nagyon jó barátunk lett, szintén így döntött.
      Hozzám és Robhoz hasonlóan Tom és Ashley sem akartak elválni egymástól, és ők is Kalifornia mellett döntöttek. A kettejük kapcsolata elég nehezen indult be, mivel Ashley még elég bizonytalan volt Cam miatt, de végül rájött, hogy mennyire szereti Tomot, és nem engedheti el.
      Ami engem illet, mérhetetlenül boldog voltam hiszen végre eljött a nyár, ősszel pedig irány New York, méghozzá Robbal.
      Véletlen egybeesésként gondolataim tárgya épp ekkor lépett be az ajtón. Egy örömteli csókkal üdvözöltük egymást, amit Ashley mosolyogva elnézett nekünk.
      - Na jó, én megyek, hagylak titeket turbékolni – mondta. - Amúgy is vásárolni megyünk Emmával.
      - Rendben – bólintottam. - Jó szórakozást.
      - Nektek is – kacsintott Ash vigyorogva, majd kilépett az ajtón mielőtt visszavághattam volna valamivel.
      - Végre túl vagyunk az utolsó vizsgán is... alig láttalak mostanában – mondta Rob, miközben karjai szorosan tartottak, ajkai pedig bejárták a nyakamat.
      - Állandóan együtt voltunk – nevettem fel.
      - De tanultunk. Tudnék annál sokkal élvezetesebb tevékenységet is – mormolta a fülembe, kezei pedig a hátamról egyre lejjebb haladtak.
      - Azt képzelem – feleltem mosolyogva, majd újabb szerelmes csókot váltottunk. Egészen bele is merültünk volna, ha nem kezd el csörögni a telefon. Nem úgy látszott, hogy Robot érdekelné a dolog, vagy legalábbis észrevenné, de én elhátráltam tőle egy kicsit.
      - Majd hagy üzenetet – mondta, és ezzel vissza is húzott a karjai közé, én pedig felnevettem.
      - Csak egy perc, mindjárt visszajövök – ígértem mosolyogva, majd a telefonhoz siettem. Nem is sejtettem, hogy ez a hívás mindent megváltoztat majd...

(Rob)

      Kristen olyan arccal tért vissza a nappaliba, mintha szellemet látott volna.
      - Mi a baj, Kris? - kérdeztem ijedten, és rögtön odamantem hozzá. Eléggé sokkos állapotban volt, de lassan elkezdte érzékelni a külvilágot és lassan a szemembe nézett.
      - Emlékszel mikor pár hete rávettél, hogy menjek el arra a meghallgatásra a film főszerepéért? - kérdezte.
      - Hát persze.
      - Én... megkaptam. Enyém a szerep.
      Pár pillanatra én is ledermedtem. Hiszen ez volt Kristen álma és pár hete én győztem meg, hogy próbálja meg.
      - Kristen, ez csodálatos! - kiáltottam fel boldogan, és egy csók kíséretében a karjaimba zártam. De valamiért Kris nem tűnt ennyire boldognak, sőt szinte semmilyen érzelmet nem láttam az arcán a döbbeneten kívűl. De a következő mondata megértette velem...
      - Rob, a filmet Los Angelesben forgatják.
      Most rám sújtott le teljes erővel a döbbenet, hagytam, hogy Kristen kicsússzon a karjaimból, és leüljön a kanapéra. Mikor egy kicsit rendeztem a gondolataimat, követtem.
      - Oké, szóval... pár hónapot, max fél évet halasztasz, nem gond – mondtam.
      - Egy könyvsorozatból készül a film, évekig Los Angelesben kéne maradnom – rázta meg a fejét. A tervünk, hogy együtt élünk New Yorkban, mindeddig egy álom volt, de most az egész helyzet kezdett rémálommá változni.
      - Kristen, én nem maradhatok Los Angelesben – sóhajtottam, a tenyerembe temetve az arcomat. - Megígértem a családomnak, hogy egyetemre megyek, és csak New York maradt...
      - Nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget, Rob.
      - Tudom.
      Csak csendben ültünk egymás mellett, lesújtva a hirtelen jött változástól, de egyszer csak meghallottam Kristen szipogását.
      - Megoldjuk – jelentette ki határozottan, miközben könnyek gördültek le a szeméből. - Meg fogjuk oldani.
      Meghasadt a szívem amiért így kell látnom, és szorosan magamhoz húztam, fejét a mellkasomba temetve zokogott tovább.
      - Hát persze, hogy megoldjuk – mondtam halkan, hogy megnyugtassam. Ez volt az első alkalom, hogy hazudtam Kristennek...
      Mikor kisírta magát rám nézett. A szemei pirosak voltak, mégis annyira gyönyörű volt, hogy fájdalom szúrt a szívembe ahogy ránéztem. Ő az életem értelme, az nem lehet, hogy így érjen véget.
      Ajkaink egyszerre kezdtek el közeledni egymáshoz, és mindennél gyengédebb csókban forrtunk össze. Olyan szorosan öleltem magamhoz Kristent ahogy csak tudtam, nem engedhettem el, mert akkor mindennek vége...
      Egyik esemény magától követte a másikat, csak Kristenre és a csókunkra figyeltem, miközben a karjaimba vettem és a szobájában az ágyra feküdtünk. Nem számított most semmi más, csak az hogy mennyire szeretem őt. Nem siettünk el semmit, a lehető leglassabban szabadítottuk meg egymást a ruhadaraboktól. Ajkaimmal és kezeimmel végigjártam meztelen testét, az eszembe vésve minden gyönyörű részletét.
      Mikor a szemébe néztem, szavak nélkül is rengeteg érzelmet olvastam ki belőle. Ő volt az első lány akibe szerelmes voltam, de tudtam, hogy ő lesz az utolsó is. Ez nem csak egy iskolai románc volt, igazi és visszafordíthatatlan szerelmet éreztem iránta.
      Nyelveink újból lassú táncot jártak, de mindketten belenyögtünk a csókba, mikor a testünk összekapcsolódott. Csak ketten lehettünk egy egész...
      Egymást szorosan ölelve, lassan másztuk meg a gyönyöröket, csak élvezve a pillanatot, hogy együtt vagyunk és ennyire közel egymáshoz. Kristen nyakába temettem a fejem és apró csókokkal halmoztam el a vállától egészen a füléig, majd halkan belesúgtam:
      - Annyira szeretlek...
      Amikor a szemébe néztem, újabb könnycseppek kezdtek gyülekezni benne, de egy csókkal tüntettem el őket, mielőtt legördülhettek volna az arcán. Ki tudja mennyi idő után a gyönyör összekapaszkodva ért minket, mi pedig apró csókokkal próbáltunk lenyugodni.

(Kristen)

      Egész éjjel szeretkeztünk, nem akarva elengedni a másikat, és nem gondolva arra, hogy mi következik reggel. Teljesen tanácstalan voltam, az volt az álmom, hogy színésznő legyek, és most valóra válhatott. Teljesen letaglózott a hír, de hogy is lehettem volna boldog, ha ezzel elveszítem azt aki számomra a legfontosabb...
      Reggel amint felébredtem, felöltöztem és levonultam a konyhába kávét csinálni, már csak azért is, hogy ne fájdítsam a szívem azzal, hogy Rob mellett vagyok. De pár perc múlva megjelent a konyhaajtóban, ő is teljesen felöltözve.
      - Szia – köszöntem halkan.
      - Szia – suttogta. Azt reméltem közelebb jön, de nem mozdult. Pár pillanatnyi fájdalmas hallgatás után megszólalt.
      - Kris, most... hazamegyek. Úgy érzem, hogy egyedül kéne hagynom téged egy picit.
      - Ugye visszajössz délután? - kérdeztem szinte könyörögve. Végre közelebb lépett hozzám, és egy csókot nyomott a homlokomra.
      - Hát persze – felelte, majd egy apró csók után elment. Féltem a külön töltött időtől, hisz akkor mindketten végleges döntést hozhatunk, és én nem akartam elveszíteni őt. De nem áltathattam magam...
      Késő délután Rob az ígéretéhez híven visszajött, de belefájdult a szívem abba, hogy mennyire tartózkodó volt.
      - Kristen, beszélnünk kell.
      - Tudom – sóhajtottam.
      - Egész nap ezen tépelődtem, és nem akarlak elveszíteni. Kérlek, gyere velem New Yorkba – mondta, majd közelebb jött hozzám, arcomat óvatosan két keze közé fogta és a szemembe nézett.
      - Rob, tudod hogy nem tehetem.
      - De már elterveztük az egyetemet! Úgy volt, hogy mi ketten New Yorkban fogunk lakni, ott is kaphatsz szerepeket.
      - Évek óta ez a nagy álmom, lehet hogy nem lesz erre több lehetőségem.
      - Kristen, ne tedd ezt, kérlek gyere velem!
      - Nem te mondtad, hogy ezt meg kell tennem? - emeltem fel a hangom. - Nem te bátorítottál, hogy próbáljam ki magam? Sikerült, az álmom valóra vált, nem kérheted tőlem azt, hogy hagyjam itt. Talán... halassz egy évet. Maradjunk együtt és jövőre majd itt jársz egyetemre.
      - Nem tehetem – mondta, majd elengedett. - Én nem dobhatom el a terveimet.
      - Rob, azt kéred tőlem, hogy adjam fel ezt az egészet. Ezt nem tudom megtenni.
      Rob a szemembe nézett, én pedig éreztem a meleg könnycseppeket végiggurulni az arcomon.
      - Akkor... vége van? - kérdezte, az arca csupa fájdalom volt, belemart a szívembe.
      - Azt hiszem – suttogtam. Rob még egy percig rajtam tartotta a tekintetét, de végül arca dühös maszkba fordult, és nem szólt többet. Kilépett az ajtón.